JoomlaLock.com All4Share.net

Kutyával támogatott fejlesztő foglalkozás a pedagógiában

Gál Attila Írta: 

(2 szavazat)

Nándori Erika

Szakvizsgázott mester gyógypedagógus, Terápiás kutyakiképző és felvezető 

„A kutyák többsége nem hiszi: tudja, hogy maga is emberi lény.” – Jane Swan etológus

Bevezetés

Amikor egy gyermek iskolába kerül, egy csapásra megváltozik körülötte a világ. Az, amit eddig egységben látott és élt meg, amely folyton tágult, színesedett körülötte, most egyszeriben feldarabolódik matematikára, írásra, olvasásra, testnevelésre, 45 és 15 percekre. Ettől a pillanattól kezdve a felnőtt társadalom teljes érték tagjává váláshoz szükséges tudás egy jó részét az emberi kultúra egy sajátos "találmányának" köszönhetően intézményesített keretek között, az iskolában kell, hogy elsajátítsa. Az iskolai keretek között történő képzés természetéből adódóan gyakran kerül kényszerű döntés elé a gyermek és a vele foglalkozó felnőttek is, amikor választaniuk kell a játék és a munka között. Felmerül azonban a kérdés, valóban választani kell? Az iskola tényleg nem alkalmas terep arra, hogy a gyermeknek lehetősége legyen ősi-biológiai késztetéseihez, formálódó társas készségeihez bizonyos értelemben jobban illeszkedő módon játszva tanulni és tanulva játszani?

1. Miért éppen a kutyát tartjuk terápiás célokra alkalmasnak?

Az állatasszisztált terápia sokkal közelebb esik a gyógypedagógiához, mint egy egészségügyi eljáráshoz. A kutya un. pedagógiai érzékenysége még az emberszabásúakét is felülmúlja. Ők magas fokú együttműködésre (kooperációra) képesek.

A kutyák az evolúció során alkalmazkodtak az emberhez, szociális viselkedési formákat vettek fel. Olyan egyedi viselkedés alakult ki bennük, mely hasonló az emberi kötődéshez, s a terápiás folyamatban nagyon fontos szerepe van a kötődésnek. „Kommunikációs képességük” is fantasztikus, hiszen nem csak a vezényszavakból értenek, hanem képesek a testbeszéd megértésére- tehát olyan gyermekekkel is képesek kommunikálni, akik nem beszélnek. A kutyák érzékenyen reagálnak a szemkontaktusra, a megszólításra, a gesztusokra, a figyelemre.  Ezek az állatok minden ráhatásra „vevőek”. Ezen fantasztikus tulajdonságaik alapján alkalmazzák a kutya segítségét olyan esetekben is, amikor a hagyományos pszichoterápia eredménytelen marad.

2. Az alkalmazott terápia, fejlesztő eljárás eredménye

A fejlesztett területek mellett a gyerekek önbizalma, komfortérzete jelentősen megnő, a magatartási problémák csökkennek. Ezen felül talán a legfontosabb az, hogy a kutya segítségével a legvisszahúzódóbb, legkevesebb motivációval bíró gyermek is bevonható a feladathelyzetbe. A gyermekek olyan feladatok elvégzésébe fektetnek nagy energiákat, amit kutya közreműködése nélkül meg sem próbálnának. A sikerélmény nyújtása nagyon fontos része a fejlesztésnek. Egy jól képzett kutyával, jól megválasztott feladatokkal minden gyermek lehet sikeres. A terápiás foglalkozások hatására azon kívül, hogy a gyermekek képességei javulnak, az osztály egyre inkább közösséggé válik, kialakul bennük a felelősségérzet, javul a felelősségtudatuk, javul az általános kedélyállapotuk.

3. Játék vagy munka? A kutyás terápia lehetőségei a tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztésében

Sajátos nevelési igény és tanulásban akadályozottság.  Kétségtelen, hogy az iskolai tanulással a gyerekek számára elkezdődik a rendszeres munka. Mondhatnánk, az iskola életük első munkahelye, mégpedig egy olyan különleges munkahely, ahol napról napra új dolgokat kell elsajátítaniuk. Vannak azonban olyan gyerekek, akik különleges, sajátos (nevelési) igénnyel érkeznek az iskolába.

A hatályos jogszabály megfogalmazása szerint sajátos nevelési igényű az a gyermek, aki:

  • testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd, illetve 
  • a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd (ld. Ktv. 121.§ /29).

A "sajátos nevelési igény" tehát nem egy specifikus kategória, hiszen ez egy olyan, a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján kialakuló általános diagnózis, mellyel a motoros és kognitív képességeik alapján rendkívül sokféle gyermek illethető.

A sajátos nevelési igényű gyermekek egyik jelentős csoportját képezik a tanulásban akadályozottak:

  • az idegrendszer (genetikai és/vagy egyéb biológiai okokra visszavezethető) gyengébb funkcióképessége, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások mentén lehet jellemezni, melynek következtében tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak. Ide tartoznak az általános iskolában tanulási nehézségekkel küszködő tanulók és ezen belül is azok, akiket a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság enyhén értelmi fogyatékosnak minősített. Ez összességében a tanköteles korú gyermekek mintegy 15% - a, tehát nem elhanyagolható létszámú közösségről van szó (GAÁL 2002). 

4. Mire számíthat a pedagógus a tanulásban akadályozottság esetén? 

Ahogy a neve is mutatja, a tünetek a tanulás több területén átfogóan, súlyosan és tartósan jelentkeznek. A tünetek itt említett természetükből adódóan nagyon gyakran csak akkor kerülnek diagnosztizálásra, amikor a szervezett körülmények között folyó tanulás az óvodában egyre hangsúlyosabbá válik, vagy amikor az általános iskolába kerülve ez lesz a gyermek meghatározó tevékenysége. 

5. A fejlesztés lehetőségei, a kutya, mint lehetséges "terapeuta"

Az elemi alapképességekben a tanulásban akadályozott gyermekek akár 5–7 évnyi elmaradást is mutathatnak (GAÁL 2000), ezen belül azonban nagy egyéni eltérések tapasztalhatók. Így bár nevükben, definiálásukban egységesnek tűnő csoportról van szó, a gyakorlat ennél jóval színesebb képet mutat. Bár kétségtelen, hogy a tünetek oka jórészt a veleszületett és környezeti hatások összjátékából fakadó kognitív működési zavarokra vezethető vissza, nemritkán azonban a gyermek és a szokásos iskolai környezet viszonyában is gyökerezhet a tanulásban való akadályozottsághoz vezető probléma. A változatos okok és tünetek következtében a tanulásban akadályozott gyermekek osztályában gyakran legalább olyan mértékű sokféleséget tapasztalhatunk a tanulók képességeit, személyiségüket illetően, mint bármely többségi iskola egy-egy osztályában. Minden esetben igaz azonban, hogy hosszan tartó fejlesztő intézkedésekre, terápiás eljárásokra van szükség.

A kutya terápiás célú alkalmazásának lehetőségére elsőként Boris Levinson, amerikai gyermekpszichológus hívta fel a szakmai közvélemény figyelmét egy általa tapasztalt eset kapcsán. Megfigyelte, hogy a vele közvetlenül nem kommunikáló gyermekkel a kutya beiktatása révén egy "triádikus" kommunikatív interakciót lehet kialakítani. Fontos tényezője volt az ily módon folytatott terápiának, hogy a gyermek és az állat kapcsolatához nem tartozott félelem, megfelelési kényszer, ezért a gyermek engedte a kutyának, hogy közel menjen hozzá, fizikai kontaktust létesített vele, s barátságot, egyfajta "titkos" szövetséget alakíthatott ki vele. Már több mint egy évtizede vannak arról is adatok (ld. pl. CHAMRADOVA 1995), hogy a kutya, mint motiváló ágens, illetve mint szociális facilitátor elősegítheti a tanulási problémákkal küzdő gyermekek figyelmének feladatra való fókuszálását, s általában az oktató-tanuló team sikeresebb együttműködését.

6. Az elsajátítás során jelentkező problémák négy szintje

Azonban akár állatasszisztált, akár más módszert alkalmazunk, a tanulási nehézségek leküzdése, illetve a tanítás általában csak akkor lehet sikeres, ha olyan eljárásokon alapszik, amely a szükséges ismeretanyag hatékony elsajátítását teszi lehetővé. Éppen ezért létfontosságú, hogy az alkalmazott módszerek megfelelően "testreszabottak" legyenek a célcsoport, illetve a célcsoport alkotó egyének számára.  A megfelelő eljárások kidolgozásakor a pedagógus egy olyan összetett problémával szembesül, amelynek négy egymástól jól elkülöníthető szintje van.

6.a. "Hozott" ismeretek és feladat-megoldási algoritmusok szerepe a tananyag elsajátításában.

Az elsajátítás folyamatát egyrészt nagyban meghatározzák a gyermek magával hozott ismeretei és azok a feladatmegoldási algoritmusok, amelyeket 6-7 éves korra már észrevétlenül elsajátítanak a gyerekek. Ezek azok, amelyekre a pedagógus rutinszerűen építhet a tanítás során, de ezek azok, amelyek feltűnő módon hiányosak lehetnek a tanulásban akadályozott gyermek esetében. Az a tény, hogy az iskolai feladatok teljesítésekor egy sor olyan "megtanulnivaló" vár az ilyen gyermekre, amelyet a társai észrevétlenül, már az iskolakezdésre elsajátítottak egyfelől hatalmas terhet ró magára a gyermekre. Ugyanakkor nagy odafigyelést és gondos ütemezést igényel a pedagógus részéről, akinek egy új típusú feladat esetén magát a feladatvégzés algoritmusát (vagy akár azt is, hogyan rendezze el az eszközeit a tanulás megkönnyítésére) is külön meg kell tanítania az efféle lemaradással küzdő tanulónak. Tehát az ismereti háttér és ismeretkezelési algoritmusok megléte, illetve hiánya az, amely a hatékony tudás-átadási eljárások kidolgozásának első szintjét jelenti. Egy normális fejlődésű gyermek számára például már óvodás korban teljesen természetes dolog, hogy tudjanak "olvasni" bármilyen, tárgyakból, képekből, alakzatokból álló sort. Később az iskolába kerülve számukra a szavak, mondatok olvasásának és írásának az iránya, a balról jobbra haladás szinte természetes lesz. A tanulásban akadályozott gyerekeknél azonban ezt is, majd a síklapon való tájékozódást is (hol van a fent, lent, középen, bal vagy jobb oldalon) tananyagnak tekinthetjük. Gondoljunk csak bele, hogy írjon le pl. egy írott kis "k" betűt a kisiskolás gyermek, ha a fenti tudásnak nincs a birtokában. Tehát sok más egyéb mellett ezzel is szükségszerűen bővül számukra az olvasás-írás "tananyaga", ami különösen nagy nehézséget jelent, hiszen a tanulásban akadályozott gyermek idegrendszere alapvetően kevésbé, illetve másként terhelhető, az elfáradás hamarabb jelentkezik, így eleve csökkent hatásfokkal képesek tanulni. Megoldást jelenthet, ha a tanulás folyamatát a pedagógus a megszokottól eltérő módon szervezi. Mivel a kisgyermekek természetes közege a játék, így az iskolai tanulást is feltétlenül játékossá, játékká kell tennünk a sikeres elsajátítás érdekében. Persze ezen a szinten – mivel a tananyag jórészt meghatározott – első pillantásra sok szabadsága nem lehet a pedagógusnak, de a tananyag szervezése, az adott gyerekcsoporthoz illeszkedő módszertani eszköztár használata megkönnyítheti, sőt akár élvezetessé is teheti mind a gyerek, mind a pedagógus számára a munkát.

6.b. Kompetenciák, öröklött és tanult készségek 

Amikor a pedagógus a tanulásban akadályozott gyermeknél szembesül a tananyag elsajátításának fenti problémáival, akkor szükségszerű, hogy elkezdje keresni, hogy az elsajátításához milyen alapvető kompetenciákra, képességekre, készségekre van szükség. Ez jelenti a pedagógus számára a fejlesztés második szintjét. A személyiség működésének, adaptációjának, fejlődésének alaprendszerét a kompetenciák alkotják, melyek három általános (kognitív, szociális, perszonális) és egyéb speciális kompetenciákra bonthatók. A kompetenciákat néhány tucat alapképesség (pl.: olvasási, konvertáló, gondolkodási, tudásszervező képesség) építi fel, melyeket azonban már sok ezer készség, egyszerűbb készségek, szokások, öröklött és tanult rutinok alkotnak (NAGY 2008). A pedagógus számára a probléma ezen a szinten úgy fogalmazódik meg, hogy mit és milyen alapossággal tanítson, hiszen a sikeres előrehaladáshoz a gyermeknek az alapképességek kritikus komponenskészletére van szüksége. Ehhez az egyes alapképességekre vonatkozóan – vagyis mit tanítsunk – fel kell térképeznünk és meg kell határoznunk az elsajátítási- és használhatósági kritériumokat – vagyis milyen alapossággal tanítsunk. Az elsajátítási kritériumok 3 dimenzió mentén fogalmazhatók meg: a tartósság, a bonyolultság és az absztrakciós szint meghatározásával. A használhatósági kritériumok a kiépülés és a gyakorlottság kritériumait tartalmazzák. Ezek alapján személyre szólóan létre lehet hozni egy-egy egyéni fejlődési diagnosztikus térképet, mely alkalmas lenne az egyénre szabott kritériumorientált rendszeres, folyamatos fejlesztés tervezésére és nyomon követésére (NAGY 2008). Különösen fontos lenne ez ennél a tanulói körnél a nagy egyéni eltérések, az igen különböző képességprofilok miatt.

7. Tanulási motiváció 

Gyakran azonban szembesülnie kell a pedagógusnak azzal is, hogy a kiegészítő készségek, kompetenciák fejlesztésével nem tudja megoldani a problémát. Nemegyszer előfordul, hogy bár a képességek fejlesztésére már megvan a "haditerv", de a feladatvégzésre nehezen lehet rávenni a gyermeket, pedig éppen a hátrányok leküzdés érdekében fontos lenne őt minél többször, tanórák után is foglalkoztatni. Ekkor jut el a pedagógus a képzés-fejlesztés problémakör harmadik szintjére, a tanulási motiváció kérdéséhez. A személyiség két alapvető komponensrendszere a motívumrendszer és a képességrendszer. Fejlődésük összekapcsolódik, így fejlesztésüket is csak egyidejűleg lehet és kell végezni (NAGY 2008). A tanulási motiváció képessé tesz minket a környezeti feltételekhez, a tanulási környezethez való adaptív alkalmazkodásra. Az egyén elsősorban arra motivált, hogy a környezete elfogadja (JÓZSA–FAZEKASNÉ 2008), tekinthetjük ezt a "túlélés" zálogának. Pedagógusként (is) fontos tisztában lenni azzal, hogy a tanulási motívumok fejlődésében kiemelkedő jelentősége van a társas interakcióknak és a környezetnek. A tanulás e feltételeit viszont a pedagógus maga alakíthatja! Továbbá a pedagógusok kezében egy másik "fegyver" is van, mégpedig az, hogy a tanulási motivációt a sikeresség erősíti, vagyis a tanulási motiváció is változtatható.

A tanulási motiváció a tanulásban akadályozott gyermekek körében is vizsgálható a következő komponensek mentén: elsajátítási motívum, elsajátítási öröm, iskolai tanulás iránti érdeklődés, szociális környezet szerepe, ezen belül a szociális függőség, pedagógushoz való érzelmi kötődés, és a tárgyi környezet szerepe. (JÓZSA–FAZEKASNÉ 2008).  Kisiskoláskorban általánosan jellemző, hogy a tudás, tanulás szeretete együtt jár a tanító szeretetével. Egyszerűen megfogalmazhatjuk azt a tényt, amelyet minden kisgyermekes szülő saját bőrén tapasztal, hogyha gyermeke szereti a tanítóját, akkor szívesen jár iskolába, örömmel tanul meg szinte bármit. Az a gyermek azonban, aki nem élte át a koragyermekkori kötődés biztonságát, annál a pedagógushoz való kötődés is nehezebben alakítható ki és ambivalensebb, sérülékenyebb is marad. A közösségben, a mások által való elismerésre törekvés, a kompetencia érzés kialakítása, a versengés, a mások teljesítményének az elismerése és az együttműködés komoly motivációs hajtóerőt testesítenek.  Valamint fontos személyiségformáló tényezők. A tanulásban akadályozott gyerekeknek általában kevesebb ismeretük van a környező világról. Ezért nagyobb a biztonságigényük, mely a tárgyi környezet, a feladatok, a társak, a pedagógus, a "segítők" szintjén is megjelenik. Örömmel játszanak már ismert játékokat a sikeresebb végrehajtás miatt, biztonságot jelent a társak, a már ismert pedagógus jelenléte. Ez a bizonytalan tudás igaz saját tudásuk megítélésével kapcsolatban is (CSÍKOS 2006; 2007). Ezt a bizonytalanságot pedig tovább növelheti a pedagógus értékelése, amikor a csoport tagjainak az önmagához mért fejlődését ismeri el, de ambivalens módon ugyanakkor ez segíti az együttműködést, a másság elfogadását, a másik teljesítményének az elismerését. 

Sajnos az iskolai oktatás "mellékhatásaként", évek múlásával csökken a tanulók motivációja, bár kutatási eredmények azt mutatják, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek motiváltabbnak érzik magukat, mint többségi társaik. A tanulás szociális motívumai náluk határozottan erőteljesebbek. A felnőttek kontroll szerepét (elismerés, megerősítés) jobban igénylik, a pedagógushoz való kötődésük intenzívebb, erős a biztonság- és komfortszükségletük, melyek felső tagozatban is kifejezetten erősek maradnak. Bár a tanulásban akadályozott gyerekek elsajátítási motívumai alsó tagozatban gyengébbek többségi társaikénál, de ezek az iskolai évek alatt erősödnek. Ez a kedvező tendencia ellentétes a többségi tanulóknál tapasztaltakkal, ahol ezen a téren csökkenés figyelhető meg (JÓZSA–FAZEKASNÉ 2008).

8. Együttműködés, feladattudat és feladattartás 

Azonban mindezek mellett is megesik, hogy vannak helyzetek, amikor még az érdekes, játékos feladat sem oldja meg a pedagógus gondját, mert még ezekkel sem lehet feladathelyzetbe "csábítani" a gyermeket, illetve nem lehet tartósan ott tartani. Ilyenkor szembesülünk azzal a problémával, hogy hiányzik a "feladattudat", illetve "feladattartás", a siker- és a kudarctűrés. Bár ezek az elemek tulajdonképpen részei a b. pontban megfogalmazott kompetenciáknak, de ugyanakkor egyik legalapvetőbb előfeltételét, "gyökerét" jelentik a képzésnek, fejlesztésnek. E negyedik szinten jelentkező esetleges problémákat csak egy "megelőző", "alapozó" fejlesztés beiktatásával lehet kiküszöbölni. Hatványozottan igaz ez a tanulásban akadályozott gyermekek esetében, ahol egyfajta "alapozó" fejlesztésére sokszor már a kezdet kezdetén szükség van, mert ezek teszik alkalmassá a gyermeket a munkára, kialakítva benne a kellő nyitottságot, együttműködési készséget, feladattudatot- és tartást, siker- és kudarctűrést.

9. A habilitációs-rehabilitációs tevékenység négy alapelve 

  • fokozatosság
  • folyamatosság
  • következetesség
  • partnerség (PETŐ 1994).

 10. A terápiás kutya lehetséges szerepe az egyes szinteken jelentkező elsajátítási problémák megoldásában

A terápiás kutya hatásos közreműködő partnere lehet a pedagógusnak a "megelőző", "alapozó" fejlesztés során annak érdekében, hogy a gyermek kellő érzelmi-motivációs készségekkel legyen felvértezve arra, hogy kompetens módon, partneri szerepben "lépjen be" a tanítás folyamatába. A kutya egyrészt alapvető szerepet játszhat abban, hogy a gyermek elsajátítási helyzetből fakadó szorongását, mint kötődési biztonságot jelentő ágens csökkentse. A foglalkozások során gyakran tapasztalható, hogy a gyerekeknek igénye van a kutya érintésére, simogatására, átölelésére, persze nem feltétlenül alakít ki minden gyerek ilyen személyes kötődésen alapuló közvetlen viszonyt a kutyával. A kutya mindemellett fontos segítője lehet a pedagógusnak abban, hogy a kompetencia élményét biztosíthassa a gyermek számára. A tanítás-tanulás folyamatát nagyban segíti, ha tudunk olyan helyzetet teremteni, ahol a tanulásban akadályozott gyermek átélheti az "én is tudom", sőt "az én jobban tudom" érzését. Szüleik, társaik pedig megtapasztalhatják azt, hogy ezek a gyerekek olyan teljesítményre képesek, amit ők nem is feltételeztek róluk. A kutya irányítása egy játékos gyakorlat során, vagy pusztán csak pórázon vezetése alapvető forrása lehet a kompetencia élményének.

A különböző tanulási helyzetekben nagy problémát jelenthet, hogy a gyermekek hozzá sem mernek fogni egy-egy feladathoz. A gyermekek egy része ezt a félelmet "csak" tanórákon éli át, de egy oldott helyzetben a kutyával átélt játék (tulajdonképpen egy sikeresen elvégzett feladat) növeli az önbizalmukat, s ezzel egy pozitív érzelmi-motivációs folyamatot indít el. Paradox módon ez a hatás azoknál is jelentkezhet, akiket több-kevesebb félelemmel tölt el a kutya jelenléte. A kutyától való félelem gyakran igen ambivalens érzés, félelem és vonzódás egyaránt jelentkezik, s ilyenkor a félelem leküzdése, a társak és a pedagógus pozitív visszajelzése, a sikeres feladatmegoldás felszabadult öröme komoly önbizalom növelő hatású lehet.

A gyerekek a kutyával és a társakkal végzett játékos feladatok közben átélhetik a közös munka örömét. Megtanulnak közösen, egymás érdekeit szem előtt tartva játszani, illetve sportszerűen versengeni. A kutya, mint motivációs bázis megkönnyítheti ezeket a helyzeteket. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeken a foglalkozásokon olyan társsal is hajlandók együttműködni, akit hétköznapi feladathelyzetben önként sosem választanának. Ezzel megtanulják kezelni ezeket a helyzeteket, és alkalmat teremtünk arra, hogy egymást jobban megismerjék. A kutya és a játék közösen komoly segítséget jelenthet az integráció során is. 

A kutya bevonása alkalmas lehet a tanulási motiváció növelésére is. A gyerekek szívesen és örömmel játszanak. Ez alapvetően természetes körülmény számukra, az iskolának pedig minél többször kellene ilyen körülményt teremtenie akár kutyával, akár kutya nélkül. A kutyával végzett feladatokat – tartalmától függetlenül – szívesen végzik a gyerekek, eközben szinte észrevétlenül tanulnak, gyakorolnak például még délután is, amikor már igen nehéz lenne őket tankönyv mellé ültetni. A tananyag elsajátítása, gyakorlása közben gyakran tapasztalunk még a jó motiváció mellett is szorongást, különösen a tanulási nehézségekkel küzdőknél fontos figyelembe venni a gyermek "biztonságszükségletét", mely egyaránt vonatkozik a fizikai környezetre és az elvégzendő feladatra. A gyerekeknek az otthonos környezet, a velük foglalkozó felnőttek, illetve az általuk közvetített következetes szabályrendszer állandósága teremti meg a biztonság érzését. A kutyával végzett feladatok erős szabályalapú szerveződése mindezt erősíti. Ugyanezt segíti, hogy a kutya általában szívesen dolgozik nekik és velük, az ismétlés, gyakorlás miatt egyre ügyesebbek egy-egy feladat elvégzésében, egyre hatékonyabban irányítják a kutyát, illetve egyre sikeresebben oldanak meg feladatokat. Alapvető pedagógia elv, hogy egy feladat vagy az egész foglalkozás szükséges és elégséges mértékben legyen fejlesztő hatású. A nagyon begyakorolt feladat már nem fejleszt, sőt unalmassá is válik, míg a túl sok új vagy túl nehéz feladat túlterheli a gyermekeket, ezért nem fejlesztő hatású. A tanulási motiváció szempontjából nem elhanyagolható a szociális környezet, társas viszonyok szerepe. A társak és a pedagógus a foglalkozások során biztonságot, motivációt jelentenek azoknak a gyerekeknek, akiknek akár a kutyával, akár a tanulással, feladatvégzéssel kapcsolatban a viszonyuk még rapszodikus. Ugyanakkor a kutya az egyének csoporttá, közösséggé alakulását is segíti. A gyerekek gyakran még azzal a társukkal is hajlandóak együtt dolgozni, akit önmaguk sosem választanának párnak, ezzel a pedagógus alkalmat teremthet a kapcsolatok építésére.

Mindemellett a terápiás kutya hatásosan bevonható a különböző képességterületek fejlesztésébe is. Jól alkalmazható a motoros képességek fejlesztését célzó feladatokban, hiszen a gyerekek általában szívesen mozognak, játszanak mozgásos játékokat. Ezeket gyakran alkalmazzák tanórákon is az elfáradás megelőzésére, a gyermekek felfrissítésére, feszültségoldásra. A kutyás foglalkozáson a mozgásfejlesztés feladatai közös játékká alakulnak, ez nemcsak fejlesztő hatású, de élményt is jelent azoknak is, aki jó mozgásúak, valamint azt is motiválja, aki kevésbé szeret mozogni vagy mozgássérült. Egy engedelmes, trükköket tudó kutya pedig még a kamaszok elismerését is kivívja.

A kognitív képességek és azok fejlesztése az iskolai teljesítmény szempontjából kiemelkedő terület. Mind a kognitív folyamatok (pl. érzékelés, észlelelés, figyelem, emlékezet stb.), mind pedig alapműveletei (ráismerés, kiválogatás, összehasonlítás, csoportosítás stb.) gyakorlásához keretet adhat a kutyával való közös tevékenykedés (pl. akadálypálya, trükkök kivitelezése, memóriajáték stb.), tartalmát pedig jelentheti bármely aktuális ismeret vagy tananyag. 

Külön említést érdemel az orientációs képességek fejlesztése. A saját testen, térben és síkban való tájékozódás elsajátítása az óvodás- és kisiskoláskor elengedhetetlen feladata. Fejlesztése, gyakorlása, szinten tartása folyamatos feladat (lehet) a tanulásban akadályozott gyermekeknél. Éppen ezért szükséges ezt minden lehetséges esetben, minél többször, minél változatosabb helyzetben gyakorolni. A kutyával végzett feladatok izgalmassá, viccessé teszi azt a tevékenységet, melyet már tanítási órán esetleg szinte az unalomig gyakorolt.

Egy kutyás foglalkozás keretein belül talán a kreatív képességek fejlesztésének lehetőségei azok, amelyek első pillantásra a legnagyobb fejtörést okozhatják. Ezt a területet azonban nemcsak művészi alkotások kivitelezésével fejleszthetjük. Alkalmat teremthetünk erre mesék, történetek szereplőinek elképzelésével, megjelenítésével játék, ábrázolás során, de olyan feladatok is fejleszthetik ezt a területet, ahol szerepe van a jövőre vonatkozó elképzeléseinknek, a problémamegoldásnak. A lehetőségek tárháza tehát itt is szélesebb, mint első pillanatra gondolnánk, mondhatnánk ez csupán a foglalkozásokat tervező kreativitásán múlik! 

Végül, de nem utolsósorban a szociális és kommunikációs képességek azok, amelyek fejlesztésében a kutya alkalmazása egyedülálló lehetőségeket rejt. Egyrészt a foglalkozáson a siker érdekében a kutyával együtt kell működni, folyamatosan figyelni kell rá, az õ szempontjából is végig kell gondolni a helyzeteket, munka után pedig jár neki a dicséret, vagyis el kell ismerni a teljesítményét. Csoporthelyzetben ez az együttműködés kiterjed a társakra, a csoportot irányító felnőttekre is. A kommunikáció különböző területeinek (közlés, befogadás), módjainak (verbális, nonverbális) fejlesztésére pedig a kutyás foglalkozás tág teret biztosít. Bár minden csoport együttműködésének alapja egy hatékony kommunikáció, ez azonban a gyermek számára nem ennyire természetes. Egy másik fajhoz tartozó élőlénnyel, a kutyával való sikeres kommunikáció megtanulása, hatékony kivitelezése felhívja a figyelmet a saját kommunikációnk hiányosságaira. A kommunikáció fejlesztésének már csecsemőkortól ismert eszközei a mondókák, versek, történetek. Ezek kutyás játékokba ágyazása, akár mozgással való kísérése itt is könnyen megvalósítható.

A kutyás foglalkozások kisiskolásoknál, de szükség esetén később is játékos feladatokba ágyazva segítheti tananyag elsajátítását, például a készségszintű olvasás vagy számolás kialakulását, de konkrét, ismeret szintű tananyag is sikeresen gyakorolható (pl. egy memóriajáték keretében) ebben az oldott légkörben.

x. Csapdák és kiutak

Összességében elmondható tehát, hogy a kutya sokoldalúan használható segítség lehet a különböző céllal megvalósított fejlesztő foglalkozások során. Ezt tükrözi az állatasszisztált terápiák világban (és hazánkban is) tapasztalható robbanásszerű népszerűség növekedése, mely azonban óvatosságra int.

Potenciális veszély ugyanis, hogy amikor az állatterápiás helyzetbe csöppenő pedagógus megtapasztalja azt – a sajnos iskoláinkra egyébként nem mindig jellemző – hangulatilag oldott, motivált légkört mely a kutyás foglalkozások jellemző velejárója, könnyen úgy érezheti, hogy az eredmény szinte magától jön. A gyerekek és a kutya felhőtlen játékát, az észrevétlen tanulást látva az ember hajlamos csodaszerként tekinteni a kutyás terápiára. Pedig nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy ez is, mint minden egyéb specifikus módszer, csak kellő szakmai ismeretek és felkészültség mellett lehet eredményes. A szakmaiságot nem helyettesítheti a lelkesedés, a módszer iránti elkötelezettség (bár kétségtelenül ez utóbbiak is fontos elemei a sikernek). A módszer szakmai presztízsének növeléséhez elengedhetetlen a tudományos igényességgel végzett adatgyűjtés és hatáselemzés, hiszen csak ily módon van esélyünk a fejlesztő hatás mibenlétének megismerésére.

A kutyás terápia (sem) mindenható módszer, hanem a többi fejlesztő eljárás mellett jól megférő, igen jó lehetőség. (Köböl Erika – Topál József kutatása alapján)

x. Miért jó és hatékony a kutyaterápia? 

Az állatokat a legtöbb gyermek szereti, szeretne velük kapcsolatot teremteni. A kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat minden körülmények között készségesen és feltétel nélkül visszaadja a rá irányuló szeretetet. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket nyugtatja, csillapítja. A foglalkozásokon a gyerekek irányítják, mozgatják a kutyát. Az állat rövid, határozott utasításokra reagál, így a gyerekek a siker érdekében jobban figyelnek, összpontosítanak. Amikor sikerül az állatot irányítaniuk, önbizalmuk, magabiztosságuk növekszik. A nem, vagy nehezen beszélő, kevésbé mozgékony gyerekeket is motiválja, cselekvésre, beszédre készteti a kutya, az állattal való kapcsolatteremtés vágya. A gyermekek fő motiváló eszköze a játék, játéktevékenységben minden gyermek szívesen vesz részt.

Kutya segítségével játszhatunk:

- mozgásos utánzó játékokat (Csináld azt, amit a kutya!),

- memória és figyelemfejlesztő játékokat (kutya vezetése berendezett pályán, akadályok bővítése).

Fejleszthetjük a testsémát: simogatjuk, érintjük a kutya testrészeit, szerveit, azonosítjuk önmagunkon, lerajzoljuk a kutyát stb. Számolásos és nyelvtani feladatokban is segít a kutya. A feladatok sokszínűsége csak a foglalkozást vezetők kreativitásán múlik.

x. A kutyaterápia, mint nevelő eszköz 

A foglalkozásokon alapvető követelmény a tolerancia, társainkra és a velünk dolgozó kutyára való odafigyelés. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Nagyon sok gyermek szeretne kutyát tartani, vagy már van kutya a családban.
Ezért fontos, hogy a foglalkozásokon a gyerekek információt kapnak az állatok megfelelő tartásáról, sőt, gyakorolhatják is azt. Megismerkednek az állat napirendjével, szokásaival:

- etetés

- sétáltatás

- játék

- egészségügyi ellátás

- szőr ápolása stb.

Megtanulják, hogy az állattartás komoly felelősség, ami sok örömöt ad, ugyanakkor számos feladattal is együtt jár.


Verset is tud tanítani 


„Mit csinál a kis kezem? / Simogat kedvesen, / Ütöget csendesen, / Csiklandoz viccesen, / Csipked hegyesen, / Táncol ügyesen, / Mit csinál a kis kezem? / Te is tudod, mondd velem!”

 

„Fruzsi vagyok, szépen állok, / Leülök, ha kéretik, / Lefekszem és örülők, / Felállok, ha szépen kéred, / és körbe-körbe fordulok.”

 

„Dibi-dobi háta / Rakoncai Pápa, / mond meg nekem te kis kutya, / melyik ujjam bökött meg?”

 

„Fáj a kutyámnak a hasa, (háta, orra, szeme, lába stb.) / megütötte török basa, / ördög vigye török basát / mert bántotta kutyám hasát!” 

 

A tekintet ereje 

A kutyának nincsenek előfeltételei, nem köti a szeretetét semmihez, mindenkinek bizalmat szavaz, nem számít a kinézet és az sem, hogy ki mit gondol. A kutya titka a feltétel nélküli szeretet. Csak mi gondoljuk azt, hogy szeretni csak hosszabb idő után lehet – ez tipikusan emberi gondolkodás. Ő ismeretlenül is szeret, akkor is, ha most találkozott valakivel először. A terápiában a siker ennek a kötődésnek és ennek a bizalomnak köszönhető. Bármilyen feladat, amiben a kutya benne van, sokkal emlékezetesebb lesz a gyerekek számára, már csak azért is, mert valamilyen cselekvés kötődik hozzá.

Csányi Vilmos etológus szerint, a kutya genetikai állománya úgy módosult a háziasítás során, hogy alkalmas legyen az emberrel közös életre, hogy az embert elfogadja fajtársának. Erre egyetlen más állat sem képes A kutya ennek köszönhetően az emberi közösség szabályait megérti és alkalmazza. Tudja, hogy ki az, akinek engedelmeskedni kell, tudja, ki ad enni, és azt is, hogy mi a feladata, kit kell elzavarnia. Azért különleges ez, mert minden faj a saját fajtársainak figyelmét keresi. A kutya számára azonban az ember a legfontosabb, őrá figyel, az ő kedvét keresi, megérti, mi történik, és megpróbálja kitalálni, hogy mi fog történni, sőt azt is, miben segíthet. Az ember nem tud kutyául, a kutya viszont hamar, jól megtanul „emberül”. Az egyik genetikai változás, amelyen a kutya átesett, az, hogy a szembogara körüli környék az emberhez hasonlóan kifehéredett. Ez azért nagyon fontos tulajdonság, mert ennek köszönhetően vagyunk képesek felismerni, hová néz a másik. Az állatvilágban ez általában nem volna előnyös, a majmok szembogara körüli rész is igen sötét, mert nem volna számukra hasznos, ha a fajtársaik kitalálnák, milyen jó falatot figyelnek épp. A kutyáknál azonban kialakult ez a szemet körülvevő fehér keret, így nemcsak ők képesek megérteni a tekintetünk jelzéseit, hanem mi is az övékét. Ez nagymértékben segíti a köztünk kialakuló kommunikációt. 

A kutya azért jelenthet segítséget számos esetben, mert mi, emberek, a szeretet megnyilvánulásait sokkal inkább korlátozzuk, mint a kutyák, fenntartjuk bizonyos embereknek, a rokonainknak, a barátainknak. Ők azonban nem, már a puszta közelségük is érzelmi reakciókat ébreszt. A szeretetüket könnyedén és feltétel nélkül kifejezik. Az emberi társadalom nagyon bonyolult rendszer, olykor még mi magunk sem értjük, hogyan működik, nagyon végig kell gondolnunk, mit mondunk és cselekszünk. A kutyával azonban más a helyzet, ő nem vár el tőlünk semmit, ezért sokkal könnyebb megnyílni neki. A mozgásával, az érdeklődésével csak a szeretetét és a jóindulatát jelzi. És ez az, ami aztán minden embert megérint.

XX. Lehetőségek, feltételek

Az utóbbi évek tapasztalatai alátámasztják azt a tényt, hogy rendkívüli előnyt jelenthet a különböző állatok bevonása a hagyományos tanterv szerinti oktatásba vagy a speciális fejlesztő- és gyógypedagógiai munkába. Egy kutyának a mindennapos iskolai életbe valamilyen formában történő beillesztése például jelentős pozitív hatással van a diákok morális, szellemi fejlődésére és személyiségük alakulására. A jelenlegi tapasztalatok szerint különböző lehetőségi vannak a kutya bevonásának az iskola pedagógiai programjába:

  • a pedagógus a saját kutyáját viszi magával az iskolába,
  • az iskolának, megfelelő tartási körülményeket biztosítva, van saját kutyája,
  • előre meghatározott program szerint, rendszeresen valaki bevisz egy kutyát az iskolába,
  • mozgássérült gyereket erre a célra kiképzett kutya kísér az iskolába.

Függetlenül attól, hogy miként kerül bevonásra a kutya az iskola pedagógiai munkájába, bizonyos előfeltételeket mindenképpen teljesíteni kell. Ezek közül a leglényegesebbek a kutyaszempontjából:

  • az állat-egészségügyi előfeltételek biztosítása,
  • a feladatra megfelelően kiképzett kutya használata,
  • az állat biztonságának garantálása.

A kutyával támogatott pedagógiai munkába bevont gyerekek és az iskola személyzete részéről:

  • a munkáról tájékoztatni kell a szakmai irányító szerveket és a szülőket,
  • a kutyával támogatott pedagógiai munka céljait pontosan meg kell határozni,
  • minden érintett személynek figyelembe kell venni az egészségügyi, biztonságérzeti és érzelmi állapotát.

 xx. Kutya a tanteremben 

A különféle állatok bevitele az iskolai osztálytermekbe nem újdonság; előnyeiről, hatásairól már számtalan fórumon beszámoltak az állatokkal támogatott munkakörök szakemberei. A "négylábú tanárok"alkalmazásával az elérhető célok szerteágazóak lehetnek:

Biológia-tantervbe történő beépítése, a kutya megfelelő tartási körülményeinek megismertetése, az ember és kutya közötti kommunikáció alapfokú elsajátítása, idegen kutyákkal való találkozások szabályainak megtanítása, állatvédelmi információk átadása, a gyerekek felelősségtudatának kialakítása, erősítése, a gyerekek önbizalmának és magabiztosságának pozitív kialakítása, a szociális érzelmi szint növelése, félelmet leépítő tréningek.

Természetesen ahhoz, hogy a kitűzött célokat az iskola egy vagy több kutya bevonásával elérje, elengedhetetlenül szükséges a megfelelő előkészítés és a szakmai ismeretek az állatokkal támogatott pedagógia területéről. Fontos, hogy az előkészítő részben a pedagógus nagyon odafigyeljen a gyerekek kutyával szembeni érzékenységére és viselkedési megnyilvánulásaira.

Gyakorlati tapasztalataim alapján érdemes kiemelni, hogy a gyerekek elméleti ismeretei, a kutya külső megfigyelése, valamint a gyakorlati, közös interakciók a kutyával, a közvetlen kontaktus (játék, pórázon vezetés, simogatás stb.) együttesen nagyobb hatással vannak a gyerekekre. A pedagógiai munkában a kutya segítségével könnyebben megismerhetők a testbeszéd jelei, ezek gyakorlása, az érzékszervek használatának javítása, az érzelmi megnyilvánulások jelentéseinek megismertetése, az empátia elősegítése, a felelősségtudat és gondoskodásra való hajlam kialakítása. Ezeken túl a kutya jelenléte kiváló segítőeszköze lehet a pedagógusnak, akár az egyes gyerekek egyéni fejlesztéséhez, akár a közösség fejlesztésének elősegítéséhez.

A beszéd készég-fejlesztést és egyéb logopédiai feladatokat is kiválóan lehet segíteni a kutya bevonásával, ugyanis a gyerekek szívesebben és kötetlenebbül beszélnek egy kutyához, mint egy felnőtt emberhez. ráadásul a kutya bizonyos pedagógiai szempontból sokkal jobb "hallgatóság", mint egy tanár vagy egy másik gyerek, mert előítélet, érzelmi megnyilvánulás és kritika nélkül reagál a selypítő, dadogó, nem megfelelően artikuláló vagy nehezen olvasó gyerekre is.A kutyának az általános oktatási munkába történő bevonásán túl néhány pedagógiai szakterületen kiemelő jelentősége is lehet, ha kellő szakértelemmel alkalmazzuk. A kutyán keresztül olyan képességeket és ismereteket lehet hatékonyan erősíteni, amelyeknek fejlesztése a hagyományos pedagógiai és gyógypedagógiai módszerekkel kevésbé eredményes, vagy csak jóval hosszabb idő alatt valósítható meg. A testi fogyatékos, mozgáskorlátozott vagy sportra, mozgásra kevésbé motiválható gyerekek körében a kutya segítségével olyan intenzitású változások állhatnak be, amelyek a hagyományos módszerekkel és technikai segítőeszközökkel csak hosszú kezelési idő alatt - vagy egyáltalán - nem érhetők el. Az egyszerű, tanterv szerinti testnevelés- és sportfoglalkozások szintén több ponton jól kiegészíthetők a kutya bevonásával.

A kutyával támogatott pedagógia bármelyik területéről ma már számtalan tudományos beszámoló és fölmérés bizonyítja a módszerek sikerét, az elérhető pozitív változásokat és eredményeket. A bevont gyerekek és fiatalok kivétel nélkül arról számolnak be, hogy az életükben az állat fontos és lényeges szerepet tölt be. A munkájuk során valamilyen pedagógiai cél érdekében kutyát bevonó és használó tanárok, valamint iskolai közösségek és a szülők szintén egyöntetűen pozitívan számolnak be a tapasztalataikról. Nemritkán az elért eredmény és a változás messze meghaladja az előzetes elvárásokat.

A jelenlegi környezeti hatások által erősen befolyásolt, gyermeknevelési, oktatáspolitikai problémáktól sem mentes világunkban érdemes a felelős szakembereknek több figyelmet szentelni a természet, ezen belül az állatok adta lehetőségek jobb és hatékonyabb fölhasználására. Az illetékeseknek és a szülőknek észre kell venniük, hogy ez a lehetőség többet jelent annál, mint hogy azon vitatkozzanak, egy kutya mennyi fertőzést visz be a négy tappancsán az iskolába. Mert erre már régen megvan a válasz: kevesebbet, mint egy ember a két lábán.

12. A kutyától félő gyermek 

Vannak gyermekek, akik már a kutya puszta látványától megrettenhetnek. A félelem kialakulhat egy negatív élmény kapcsán (kutyaharapás vagy kutyaugrálás hatására), de gyakoribb, hogy a szülők túlzott aggodalmaskodása és saját félelmük kimutatása, a helyszín gyors elhagyásával alakítják ki a gyermekben a félelmet. A félő gyermeket érdemes szembesíteni a félelme tárgyával, vagyis a kutyával. Meg kell tanulnia, hogy nem minden kutyától kell félni, nem mindegyik akar neki fájdalmat okozni. Elsőként a gyermeket szembesíteni kell a terápiás kutyával egy másik gyermek jelenlétében, aki nem fél a kutyától. A félős gyermek látni fogja, hogy a másik, hogyan teremt kapcsolatot a kutyával és ezzel a félelme csökkenni fog. Fontos, hogy ebben a helyzetben mozdulatlan legyen a kutya. Ha félős gyermekben elég bátorságot látunk, akkor a kutyát mozdulatlan helyzetbe parancsoljuk (fekszik), hogy a gyermek meg tudja simogatni. A félelem csökkenésével arányosan engedjük a kutyát mozogni és a félős gyermeket egyre jobban vonjuk be a foglalkozásba. 

    12.b. A gyermekek felmérése a kutyás foglalkozásokhoz 

Pontosan ismerni kell a kutyás terápiás csoportba bevont gyermek jelenlegi állapotát, életkorát, másodlagos problémáit társuló rendellenességeit, fejlettségi szintjét, hiszen a pontos felmérési eredmények alapján lehet meghatározni a fejlesztés célját, területeit, módszereit, a felhasználandó speciális eszközök körét, a rövidebb távú célokat és feladatokat. Milyen speciális terápiás elvek, módszerek építhetők az adott kórforma, klinikai tünet, valamint az egyéni állapot kezelése. 

    12.c. A feladatok megtervezésének szempontjai 

A foglalkozások megtervezésénél elengedhetetlen, hogy ismerjük a normál fejlődés menetét és fázisspecifikumait és azt, hogy a fejlődésnek melyek azok az időszakai és ezen belül melyek azok a területek, melyek különösen nagy szerepet kaphatnak, mivel célzott fejlesztésükön keresztül több terület is kedvezően befolyásolható. A fejlődési szakasz életkori specifikumai, a gyermek/tanuló állapota alapvetően behatárolják a fejlesztés tartalmi és metodikai lehetőségei. A fejlesztés mindig csak az életkorra és állapotra való tekintettel, specifikus tevékenységbe ágyazva a megfelelő tanulási formával lehet hatékony.

13. Kutyás terápia autista gyermekekkel

A kutya főleg azon problémák megoldásában segíthet, amikor nehézséget jelent a gyermek motivációjának megteremtése és tartós fenntartása, vagy gondot okoz a sikeres, eredményes munka szempontjából alapvetően fontos kommunikációs csatornák kialakítása.

Egy jól képzett terápiás kutya bevonásával növelhető a gyermek motivációja az adott fejlesztési programban való részvételre, valamint könnyebben kapcsolat teremthető olyan gyermekekkel, akik valamilyen figyelmi funkciót is érintő fejlődési zavar vagy trauma hatására nehezen vonhatók be a közös munkába.

Még az emberi érintéssel szemben averziót mutatók esetében is úgy tűnt, a gyermek gyakran produkált olyan viselkedési formákat a kutya felé, amelyeket emberrel szemben soha vagy nagyon ritkán. Kedvelik a kutya érintését, mindig szeretetteljesen bántak vele, s a kutyával való interakciókra soha nem volt jellemző az agresszivitás.

A kutyával történő foglalkozás során jelentősen növekedik a szociális interakciók száma és ezzel együtt csökken a magába forduló, visszahúzódó autisztikus viselkedési formák megjelenése. A kutya felé az autista gyermekek könnyebben megnyílnak, s a kutyával végzett foglalkozások révén az autista gyermek megtanulhatja a szociális kontaktus felvételének rutinját, amelyet később embertársaival szemben is alkalmazhat.

A foglalkozások előrehaladtával jelentősen javul a kutyával való interakciók minősége. A kutya tehát áthidalja a kommunikációs szakadékot.

  • Terápiás lehetőségek, fejlesztési célok 

A speciális cél a fejlődés elmaradás és az akadályozottság miatt hiányzó funkciók, készségek és ismeretek pótlólagos kialakítása és fejlesztése. A távlati cél a társadalomba illetve csoportba való minél jobb beilleszkedés, alkalmazkodás, a kommunikáció képessége, az önállóság kialakítása az egyén által elérhető legmagasabb fokon. A klinikai kép igen sokféle lehet az autizmus súlyossága, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, illetve akadályozottságok függvényében, ezért nem alkalmazható minden gyermekre egy általános fejlesztési stratégia, hanem egyénre szabottan kell megválogatni a módszereket.

A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek fejlettségi szintjén elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése. Ennek alapja a szociális, kommunikációs és egyéb kognitív készségek hiányának specifikus módszerekkel való kompenzálása és fejlesztése. Szükség van a különböző szociális helyzetekbe való beilleszkedés és viselkedések, illetve a mindennapi gyakorlati életre felkészítő ismeretek speciális módszerek segítségével való elsajátítására.

Zárszó 

A kutya szerepe a nevelésben 

Kiemelt pedagógiai jelentősége van a személyiségfejlesztésben a foglalkozásoknak. A mai Y-generáció életében az empátia elvész. Fokozottan az individualitásra, az önző haszonelvűségre, a „csak” Én- tudatra nevelődnek gyermekeink. Holott genetikailag a természettel való közös együttélésre, állatszeretettel születnek. 

Végül egy idézet:

Dunkel Nepomuk Norbert: Emberállatok- Malac kutya szemével, 17.o. 

„Én a Domináns Hím kutyája vagyok, ő az én emberem. Amikor kérdezik, kié a kutya, Ő csak annyit mond, nem az enyém (hisz nem birtoklom őt) csak velem van. Ágyban alszom, naphosszat vele vagyok, hagyom, hogy az iskolások, a pszichiátrián a beteg gyerekek dajkáljanak, hozzám bújjanak - mintha nem lenne anyjuk. Engem sok komoly felnőtt simogat, de… úristen, hány el-nem simogatott simogatás lakik egy komoly ember tenyerében, s az árva buksik meg simogatatlanok. Bár kicsit hazabeszélek, hisz kimondottan szeretem, ha simogatnak, én a „Média-kutya”, mégis, csak azt mondhatom: simogassatok, simogassatok! (Ne csak engem, egymást is!)”

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

  

Honlapunkon cookie-kat használunk, amik segítenek a legjobb szolgáltatások nyújtásában. Részletek az Adatkezelési Tájékoztatóban.