Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

„CORTEX” (kéreg, agykéreg)

Alternatív képességfejlesztő táboraink viselték ezt a nevet a nyáron.

Két turnusunk közül az elsőt általános iskolás gyerekeknek ajánlottuk, a másodikat, leendő első osztályosokkal töltöttük, előkészítve és egy kicsit közelebb hozva hozzájuk az iskolát.

Mindkét alkalommal sor került a gyerekek „behangolására”, ami az agyféltekék harmonikus működését eredményezi. Segítségünkre voltak ebben  a  LifeCons Akadémia Alternatív Képességfejlesztő Tanácsadó hallgatói, akik néhány nap gyakorlatot töltöttek velünk.

Rendkívül sikeres és eredményes két hetet tudhatunk magunk mögött, valamint 50, szorongástól, megfelelési kényszertől „fel”szabadult, gyerekről tudhatjuk, hogy szeptembertől nem kényszer, hanem élmény iskolába járni.

Programunkról az alábbi levélben kaptunk visszajelzést.

Víz

A víz minden földi élet alapja, minden élő sejtnek vízre van szüksége az oxigén és az ásványi anyagok szállításához. A kineziológusok speciális tesztekkel ellenőrzik azt, hogy a testben megfelelő mennyiségű víz van-e, mert az izmok csak ebben az estben közvetítenek világos üzeneteket. Testünk kb. 76 %-a, míg agyunk kb 80%-a víz. Naponta 6-8 pohár vizet kell meginnunk, lehetőleg étkezés előtt. Ha étkezés közben iszunk, ezzel csökkentjük az emésztő enzimek működésének hatékonyságát.

Vizet kell innunk és nem teát, kávét, gyümölcslevet, colát - mert ezeket a test ételként kezeli és megemésztésük energiát von el a szervezettől és nem energiát ad. Nincs általános szabály, hogy mikor van vízre szükségünk, de ha fáradtak vagyunk, ”leeresztettünk”, koncentrálási problémáink vannak - mindenképpen igyunk 1-2 pohár vizet.

Egészségünk szempontjából is nagyon fontos a víz. Az évek múlásával szomjúság-érzetünk csökken, testünk fizikailag szárazabbá válik, zsugorodni kezdünk, a szervek kisebbé válnak - agyunk is. Az agyérelmeszesedés legelső jelére át kell térnünk a megfelelő mennyiségű víz fogyasztására. A víz segít a toxinok és mérgek eltávolításában, lelassítja az öregedés folyamatát, megőrzi a bőr hidratációját, és segít a fogyásban.

Hatásai:

• § Méregtelenítő hatás (stressz hatására szervezetünk elmérgeződik).
• § Az energia a felhasználható hő, a hő a testen belüli elektronkapcsolatokból származik. Stressz esetén a testen belüli nedvesség a bőrön, szájon és a belső szerveken keresztül távozik. Szánk száraz, tenyerünk nedves lesz. Az emésztés lelassul, a testfelszín lehül. Bőr válaszokon keresztül is lehet mérni a stresszt.
• § Újrahidratálja a szervezetet, elősegíti az elektron impulzusok terjedését, az idegsejtek között.
• § Információt szállít.
• § Segíti a koncentrációt, ingerület átvitelt.
• § Vízhiány esetén a vér besűrűsödik, lassabban áramlik, ezért kevesebb oxigén jut az agyba, amitől lassul annak működése, így romlik a koncentráció, a megértés.
• § 4-5 %-os testvíz tartalom csökkenés 20-30 %-os munkateljesítmény romlást okoz.
• § A stressz a dehidratációban jelenik meg. (pl: derékfájás, izomgörcs).
• § Testünk már 1% vízhiánynál szomjúsággal jelez.
• § 2%-os folyadékveszteség viszont megzavarhatja a rövid távú emlékezetet, nehézséget ok ozhat az alapműveletek elvégzésénél.
• § 3%-os hiány esetén csökken az anyagcsere.
• § 5%-os hiány enyhe lázat idézhet elő.
• § 10%-os hiány a vese működés leállását és izomgörcsök fellépését okozhatja.
• § 20%-os veszteségnél a szervek működése fokozatosan leáll, és ez halálhoz vezethet.

COOK (Wayne Cook)

ülő-varáció (Dr. Varju Márta):

A gyakorlat első része (A kép):

Lazán, egyenes háttal ülünk, egyik lábunkat (eredeti verzióban a bal láb van felül) ráfektetjük a másikra, bokánk a másik láb térdén nyugszik.

A keresztben lévő lábbal azonos oldali kezünkkel, tenyérrel beborítjuk a talp felső-középső részét /a Vese 1. pont területét /, másik kezünkkel átfogjuk a keresztben lévő láb bokáját.

Az egész test laza. Mély levegőt veszünk, nyelvünket szájpadlásunkhoz szorítjuk, majd szájon át kilélegzünk, és nyelvünket ellazítjuk. Kb. 2-3 percig ülünk ebben a pózban.

A gyakorlat második része (B kép):

Laza terpeszben ülünk, ujjhegyeink egymáshoz érnek, az ujjak végén enyhe lüktetést, bizsergést, meleget érzünk. Az egész test laza. Mély levegőt veszünk, nyelvünket szájpadlásunkhoz szorítjuk, majd szájon át kilélegzünk, és nyelvünket ellazítjuk. Kb. 2-3 percig ülünk ebben a pózban.

A gyakorlat hatása:

• § aktivizálja a gerincvelői folyadékot,
• § integrálja az agyféltekék működését,
• § kioldja az energetikai blokkokat,
• § fokozza az erőfeszítés nélküli koncentrációt.
• § Egyformán hatásos stressz, hiperaktivitás, alvászavar esetén.
• § Növeli az egyensúlyt és a koordinációt, elősegíti a helyes légzést, általános nyugtató hatású - pl. vizsga előtt végezve.

Ve. 1. pont: a talp közepén található mélyedésben helyezkedik el a II. és a III. ujj között. Kezelhető szorongás, láb és térd gyengesége, impotencia, ágyéki fájdalom, alvás- zavarok, szédülés, orrvérzés, láz, sokk, fáradtság, levertség, vizelési zavarok, magas vérnyomás esetén.

GONDOLATOK a kreativitásról Katarzis-lehetőségek a nevelés hétköznapjaiban

Alkotó-e a kisgyermek? – aki naponta szebbnél szebb, bátrabbnál bátrabb dolgokkal lepi meg környezetét.

Alkotó: aki még keveset tud a külvilág és személye bonyolult egymásrautaltságáról, az érdekek gyakori konfliktusáról. Benne rejlik a fejlődő növekedés lehetősége, ami arra készteti, hogy játékával minduntalan feszegesse a lehetőségek határait.

Olyan élethelyzetek tanítanak csak meg igazán élni, amelyekben cselekvő-, érző-, és gondolkodóképességünkre egyaránt szükség van a túléléshez.

Ma felnövő gyermekeink többnyire mit sem tudnak erről, mert az óvodától kezdve mesterséges élettérben és jelentős mértékben kiszolgálva élnek. Vagyis a főzésből, mosásból, takarításból, szerelésből, javításból kirekesztve, nem látják megszületni és megsemmisülni azokat a javakat, amelyeket fogyasztanak és használnak. Nem élik át a szülők személyes érzelmi közvetítésében a létküzdelmek nehezét, de örömét sem.

Így áll elő a paradoxon: gyermekeink védett életük miatt egyre kevesebb valódi erőpróbára kényszerülnek, amiben mindhárom képességüket együtt, összehangolva kellene működtetniük. Fejlődő energiáik ugyanakkor érvényesülni szeretnének. Ezért aztán vagy maguk működtetik fantáziájukat egyre szélsőségesebben, felhasználva a felnőtteknek szánt, szórakoztató-ipartól ellesett krimi-ötleteket, vagy netán mi keresünk ugyancsak egyoldalú, de minél nagyobb energiákat lekötő elfoglaltságokat. /pl. kisgyermekkorban elkezdett versenysport/

A tapasztalástól és érzésektől elidegenített, a gyakorlati életben cselekvéssel és emberséggel soha próbára nem tett tudás keveset ér, még ha „kitűnőnek” osztályozzák is, mint az iskolában.

A gyerekek megszokták, hogy környezetünkben minden készen és készpénzért a rendelkezésünkre áll, s ha elkopott, csak ki kell dobni. Az alacsonyabb életszínvonalon élők által „művészetté” fejlesztett „helyettesítés” képességét nem sajátítják el, mert mi felnőttek úgy véljük, gyermekeink erre már nem lesznek ráutalva. Ha testi és tárgyi lét szempontjából ez igaz lehetne, akkor is lelki és szellemi veszteségnek tesszük ki őket. Magunk szoktatjuk le őket arról, hogy egész emberek legyenek: túl korai specializálással, pl. az anyanyelv elsajátítása előtt idegen nyelvek tanításával, esztétikai igényük önmutogató „művészkedéssé” nagyításával, versenysporttal. Így viszont elvesszük tőlük azt az életkort, ami az alkotó felnőttéválás érzelmi megalapozásához adatott.

Olyan élettérben tanulhat meg hatékonyan és bátran azaz „kreatívan” élni, ahol szükség van az ő kicsi erejére is ahol mindhárom képességét önmaga egységéért és a másokkal való egységben működtetheti.

A kreativitás folyamatos, értékteremtő alkotásra törekvés.

Mindannyiunkban van elevenség, amelyet ha kivetítünk tárgyakra, dolgokra és személyekre, képesek vagyunk azokat életre kelteni: használhatóvá, működővé, együttműködővé tenni.

Saját elevenségünk kivetítése tehát a kreativitás feltétele, ami a természet, a művészet és az egyéniség ránk gyakorolt „különösségéből” nyeri utánpótlását. /Lukács György: A különösség esztétikája/

Meg kell keresnünk minden életkor számára a személyiség három arcát /cselekvő, érző, gondolkodó/ összehangolni képes tevékenységformát.

Antal Zsuzsanna

Alternatív Képességfejlesztő terapeuta

Csengét októberben ismertem meg. 10 éves. Tanulási nehézségekkel küzdött, az írásképe rendezetlen volt, figyelmét nem tudta az elvégzendő feladatra összpontosítani. Hat hónapon keresztül heti két alkalommal járt fejlesztésre.

Édesanyja összefoglalta a fejlesztési időszak tapasztalatait. Szemmel látható és kézzel fogható változásokról számolt be. Ezek a tapasztalatok olvashatók a táblázat első oszlopában, a másodikban pedig a mélyben zajló, analóg folyamatokat mutatom be a terapeuta szemszögéből.

MOZGÁS

„A labdajátékokban, biciklizésben sokkal ügyesebb, mint azelőtt volt.”

Hat hónapon keresztül minden egyes foglalkozáson dolgoztunk az egyensúly fejlesztésén. Egyre ügyesebb, magabiztosabb lett a különböző feladatok végrehajtásában.

Kezdetben nagyon félt, bátortalanul ült, térdelt a gimnasztikai labdára, később azonban már négykézláb állt rajta és alkalomról alkalomra egyre több ideig volt képes egyensúlyát megőrizni. Idővel új testhelyzeteket talált ki magának, próbára téve ezzel egyensúlyát.

ÍRÁSA

„Külalakja és pontossága sok javult”

Gyakran végeztük a „gondolkodó sapka” gyakorlatot, hogy kiegyensúlyozzuk a két agyféltekét, segítsük a koncentrációt. A gyakorlat során a fül peremét föntről lefelé haladva, finoman kifelé pödörjük, végül meghúzogatjuk a fülcimpát. 5-15-ször ismételjük alkalmanként. Ez ráhangol bennünket a MEGhallásra (pl. tollbamondás előtt). Ha a fülenergia egyensúlyban van, minden irányban érzékelünk.

A középvonal-keresztező mozgások különböző formái beépültek a mindennapi gyakorlatok közé. Csenge kedvenc gyakorlatainak egyike volt az ABC-nyolcas. Sokszor rajzoltunk fekvő nyolcast levegőbe, papírra, táblára és a lendület továbbvezetésével írtuk bele a betűket. Gyerekekkel sokszor előfordul, hogy azért ejtenek helyesírási hibákat, mert bizonyos betűket „nem kedvelnek”. Ez a – legtöbbször tudatalatti – stressztényező okozza, hogy egyes betűk vagy láthatóan eltérnek az írásképtől, vagy kifelejtődnek. Csenge esetében a teljes ABC-vel dolgoztunk.

KÖRNYEZETE

„Alakul a körülötte lévő tárgyak rendszere.”

A fejlesztés kezdetén minden gyakorlatot gyorsan és csak úgy nagyjából hajtott végre. „Minél hamarabb legyünk túl rajta, mindegy, hogy hogyan.” Gyakran előfordult, hogy egy-egy gyakorlatsor újrakezdésére kértem őt, mert annak végrehajtásában hibát vétett, vagy pontatlan volt. A foglalkozások során megszokta, hogy a „rend” a fegyelmezetten és pontosan egymásra épülő mozdulatsorokból áll. Később már figyelmeztetés nélkül is újrakezdte a feladatot, ha hibázott. Ez fontos előrelépés volt, hiszen a fejlesztés lényege éppen az, hogy hibázni teljesen normális, elfogadható dolog, csak meg kell tanulni észrevenni, és tudni kell kijavítani a hibákat. Ezt tökéletesen megtanulta.

ÉRZÉSEI

„Érzéseit sokkal pontosabban tudja kifejezni, és sokkal mélyebben tudja átadni.”

A kezdetekkor szinte semmilyen érzelmi reakciója nem volt. Ha megkérdeztem, milyen érzés volt egy-egy feladatot megoldani, a válasz csak ennyi volt: háááát, nem tudom.

Rengeteg érzékszervi gyakorlat során tanulta meg kifejezni, mit is érez valójában. Például ha egy tüskés labdával megszúrtam a tenyerét, miközben csukva volt a szeme, októberben még semmit sem reagált, márciusban már megrándult az arca, elmondta, hogy szúrást érzett, ami váratlanu l érte, hideg volt, kemény és kellemetlen.

Már a feladatokat is érzelmekkel kapcsolta össze: „Hú, ez nagyon nehéz lesz nekem, de tudom, hogy büszke leszek magamra, ha megcsinálom, és az nagyon jó!”

Egyéb

„Mindig „túlpörgött” bizonyos helyzetekben, alkalmakkor (pl. dolgozat, verseny, születésnap). Most képes kezelni izgatottságát.

Ha feladatot adok neki, vagy megkérem valamire, már nem úgy reagál, mintha meg sem hallaná, vagy –„Jaj, anya! Ne máááár!!”- hanem jön, és megteszi, amire kértem!”

Csenge már nem jár fejlesztésre. Otthon, önállóan is képes alkalmazni mindazt, amit megtanultunk. Édesanyja leveléből kiderül, hogy az alternatív képességfejlesztés nemcsak a tanulás folyamatára volt erős hatással, hanem az egészséges személyiség-fejlődést is szolgálta.

Antal Zsuzsanna

Alternatív Képességfejlesztő terapeuta

Az agy és a test összehangolásának gyakorlata

Egyik kéz a köldökön, másik kéz  hüvelykujjával valamint mutató- és középső ujjával masszírozzuk a VESE 27 pontokat - kétoldalt, a kulcscsont-mellcsont találkozásánál. Kb. 30 másodperc múlva kézcsere. Háromszor ismételni.

A gyakorlat hatása:

A testkoordináció, a jobb-bal testfél egyensúlyának fokozása, az energiaszint emelése, a testpolaritás kiegyensúlyozása, nyakizmok ellazulása, szemek együttműködését koordinálja. Fáradtság esetén is kíváló gyakorlat, de a figyelem  javítását is segíti.

A vizuális alkalmazkodás korrekciója

Egyik kéz a szeméremcsonton, a másik kéz mutató-középső ujja az alsó ajak alatt az állon. Belégzéssel gondolatban emeljük az energiát a központi meridiánon - a test középvonalában -, a szeméremcsonttól az alsó ajak alatti pontig, majd kilégzésnél engedjük le az energiát. Háromszor ismételni, majd kézcsere, és újra háromszor elvégezni a gyakorlatot.

A gyakorlat hatása:

A vizuális alkalmazkodás, szellemi frissesség, általános testkoordináció fokozása, segíti az olvasási folyamatot - azt, hogy olvasás közben a tekintet az adott sorban maradjon. Hyperaktivitás esetén nyugtató hatású.

Hasi légzés

Egymásra helyezett kezünkkel fedjük be köldökünket, lassú kilégzés, közben számoljunk. Ugyanennyi ideig szünet, majd szintén ebben az ütemben belégzés, szünet. Próbáljuk a kilégzés idejét folyamatosan nyújtani, de egy körön belül a kilégzés, a szünet, belégzés, szünet mindig ugyanannyi ideig tartson.

A gyakorlat hatása:

Lazítja a központi idegrendszert, elősegíti a koponyacsontok ritmikus mozgását, emeli az energiaszintet, javítja a figyelési és olvasási képességet. De segíti az emésztés és nagyon jó este, ágyban fekve végezni, különösen ha nehezen tud valaki elaludni.

Energetizáló:

Hatása:keresztezi a középvonalat, így összehangolja a két agyfélteke működését, ellazítja a központi idegrendszert, segíti a hallást, ezen keresztül a figyelmet javítja, kéz-szem koordinációt erősíti, de hasznos lehet a nyelvek tanulásánál is. Ugyanakkor javítja a testtartást, megelőzi az alháti fájdalmak kialakulását, amit a sok ülés okozhat.

Kitámasztás vagy Vádlipumpa:

A gyakorlat kivitelezése:

Álljunk közel egy fal elé és két  kézzel támaszkodjunk meg. Majd kilégzés közben az egyik lábunkkal lépjünk hátra. A sarok a földre kerüljön. Az elől lévő láb behjalik, a csípő párhuzamos a fallal. A hátul évő láb egyenes. Akkor jó a gyakorlat ha érezzük, hogy a vádlink nyúlik, kicsit feszül. Természetesen vigyázzunk, hogy ne húzódjon meg, ezért a nyújtás előtt célszerű egyéb gyakorlatokkal - pl. keresztbe lendítéssel - bemelegíteni.

Hatása:

• A vádli izom a koncentrációval mutat szoros kapcsolatot, így hatással van a gyakorlat a figyelemre, koncentrációra. Javítaja azokat. A feszes vádli utalhat csökkent koncentrációs képességre.
• Javítja a kifejezésteljes beszédet, kommunikációt.
• Hallottak, olvasottak megértése.
• Kreatív írás.
• Feladatok megértése, befejezése.

Érdemes naponta 2-3x gyakorolni és oldalanként 3x ismételni.

Bagoly:

Kivitelezés:

• Csípőszélességű terpeszben álljunk meg.
• Jobb kezünkkel fogjuk meg a bal vállunkat és gyengéden masszirozzuk izmainkat.
• Közben kilégzés közben fordítsa a fejét lassan jobbra. Belégzlsre vissza középre, majd kilégzés közben lassan balra. Belégzésre előre, és végül kilégzés közbe előre le, majd belégésre vissza középre.
• Kézcsere, és a másik oldalra is végezzük el a gyakorlatot.
• Oldalanként 3-5x ismételjük az egész kört.

Szempontok:

• A felső test ne mozogjon, csak a fej.
• Lassan végezzük a légzéssel összehangoltan a  mozgást.
• Lehetőség szerint (ez eleinte lehet hogy nem megy) teljesen oldalra fordítsuk el a fejet, hogy jól megnyúljanak a nyakizmok.

Hatása:

• Rövid és hosszútávú emlékezetet fejleszti.
• Hallás utáni megértés.
• Számolás, beszéd.
• Kommunikáció javítása.
• Jobb gondolkodás, azáltal, hogy ellazítja a feszült nyakizmokat.
• Olvasás, hangos beszéd javítása.

Minden csecsemő számos primitív reflexszel születik. A baba túlélését, fejlődését és növekedését az anyaméhben és életének első évében ilyen ősi reflexek biztosítják.

A baba fejlődésének minden mozzanatát ezek a reflexek indítják meg, és mindaddig aktívak maradnak, amíg a megfelelő izomzat vagy reakciókészség ki nem alakul. Minden reflex automatikusan egy-egy mozdulat gyakorlására ösztönzi a csecsemőt, aki, fáradhatatlanul gyakorolja azokat. Először csak a fejét kezdi emelgetni, később kezét és lábát és törzsét is. Szerencsés esetben a mindenkori reflex, ha megtette a magáét, pár hónap után visszahúzódik, hagyva, hogy a következő, kifinomultabb mozdulatot gyakoroltató reflex legyőzze őt, szakszóval "gátolja", hogy azután ez is kibontakoztathassa teljes repertoárját.

Moro-reflex

Veszélyre adott, önkéntelen reakció, melyet bármilyen hirtelen, váratlan esemény kiválthat. Túlélési mechanizmusként, az élet első hónapjaiban a riasztás, a vészjelzés és a segítséghívás a feladata. Jelentős szerepet játszik a baba légzési működéseinek fejlődésében, segíti az első légvételt a születés után.

A baba még nem képes arra, hogy a beérkező információkat értékelve megállapítsa, melyik vészhelyzet valós és melyik nem az. Az agytörzs azonnali Moro-reflexszel válaszol, mintha automatikusan megnyomnánk egy vész-kioldókapcsolót. Ez az „üss vagy fuss” reakció legkorábbi formája, amely későbbi életkorban – különlegesen veszélyes helyzetekben – olykor kiváltódhat.

Fizikai reakciók a reflex kiváltásakor:

• Megriadás

• „Üss vagy fuss” reakció, mely a következőket válthatja ki:

- stresszhormonok szabadulnak fel ( adrenalin, kortizol)

- fokozódik a légzés

- megnövekszik a szívfrekvencia

- emelkedik a vérnyomás

- kivörösödik a bőr

• esetleges indulatkitörés, harag vagy sírás

A Moro-reflex normálisan a 2-4 hónapos életkorban kerül gátlás alá. Amelyik gyermeknél ez visszamarad, eltúlzott ijedtségi reakciót okoz. Ennek eredményeképpen a gyermek bizonyos ingerekre túlságosan hevesen reagál, állandóan felfokozott éberségi állapotban, folyamatos „riadókészültségben” él. Az „üss vagy fuss”, „harcolj vagy menekülj” állapot borotvaélén egyensúlyoz, amelyben a reflexaktivitás kiváltja a stressz hormonok termelődését. Ez a gyermek kétféleképpen reagálhat: vagy félénk, visszahúzódó lesz, aki a gyengédséget sem kimutatni, sem elfogadni nem képes, vagy hiperaktív, erőszakos, agresszív, aki túlságosan ingerlékeny és mindenáron uralkodni akar.

Míg a többi megtartott (gátlás alá nem került) reflex általában csak bizonyos specifikus készségekre hat, addig a Moro-reflex mindenre kiterjedő hatást gyakorol a gyermek érzelmi profiljára.

A Moro- reflex az egyetlen a primitív reflexek közül, ami valamilyen úton-módon kötődik az összes érzékhez.

Melyek tehát a tünetek, amelyek egy jelentős mértékben visszamaradt Moro-reflexre utalnak?

• Az egyensúlyi rendszerrel kapcsolatos gondok (tengeribetegség, rossz egyensúly és koordináció, mely különösen labdajátékoknál figyelhető meg)
• Fizikai félénkség, bátortalanság
• A szemmozgással vagy a látás-érzékeléssel kapcsolatos problémák
• Gyenge pupilláris fényreakció, nehézségek a fehér papírra nyomtatott fekete alakzatok érzékeléséban.
• Gyenge a hangelkülönítő képesség, ezért nehézségeket okoz a háttérzajok kiszűrése.

Lehetséges másodlagos pszichológiai tünetek:

• Állandó szorongás, aggódás
• Az ingerek túlreagálása
• Hiperaktivitás és rendkívüli fáradtság ciklusos váltakozása
• Gyenge ego és az önbecsülés hiánya

Tónusos labirintus reflex TLR (előre, hátra)

Az élet első hónapjaiban a Moro-reflex és a tónusos labirintus reflex szoros kapcsolatban áll egymással. Mindkettő az egyensúlyi rendszerből ered és aktiválható az egyensúlyérző szerv, a labirintus ingerlésével, a fej mozgatásával és a térbeli helyzet változtatásával.

A tónusos labirintus reflex a fej előre, a gerinc szintje feletti helyzetbe, vagy hátra, a gerinc szintje alatti helyzetbe történő mozgatásával váltható ki.

Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testben és szó szerint segíti az újszülöttet abban, hogy jellegzetes magzati testtartásából „kiegyenesedjék”.

Ha nem gátlódik le időben, (előre 4 hónapos kor, hátra 3 éves kor) akkor akadályozhatja az egyensúlyi rendszer működését és együttműködését a többi érzékelő rendszerrel. Az ilyen gyermek például nem lesz képes arra, hogy amikor járni kezd, igazi biztonságra tegyen szert a nehézségi erővel szemben, mivel fejmozgásai megváltoztatják az izomtónusát és „kibillentik” az egyensúlyából. Biztos térbeli vonatkoztatási pont híján, nehézségei lesznek a tér, a távolság, a mélység és a sebesség megítélésében.

A fennmaradó tónusos labirintus reflex a fejtartó reflexek kifejlődését is gátolja. Ha hiányzik a fejtartás szabályozása, akkor a szem működése is zavart szenved, mivel a szem működése az agyban ugyanahhoz az ideghálózathoz kötött. Így nem mindig bízhat meg abban amit lát. Károsodhat a mélységérzet, és gondot okozhat a gyermeknek az ún. „alakzat-háttér” hatás is. Nehézségei lehetnek abban is, hogy távolról közelre nézéskor a szeme alkalmazkodjék a változáshoz. (pl. tábláról a füzetbe másolás) A hangok térbeli helyzetének megállapítása is gondot jelent számára. Rosszul tájékozódik és könnyen eltéved.

A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú az összes többi rendszer automatikus működéséhez!

A tónusos labirintus reflex visszamaradására utaló jelek:

• Rossz testtartás- görnyedtség
• Az egyensúlyi rendszerrel kapcsolatos problémák
• Sporttevékenységek- főleg futás – iránti ellenszenv
• Látásérzékelési, térérzékelési problémák
• Gyenge sorbarendezési készség
• Rossz időérzék

A Landau-reflex

Hason fekvő testhelyzetben elősegíti az izomtónus erősödését. Egyidejűleg gátló hatást fejt ki az előre irányuló tónusos labirintus reflexre, és erősíti a fejtartást. Fejleszti az egyensúlyhoz és a szemmozgásokhoz kötődő mozgási készségeket.

A fejlődéstani nagymozgások, fejlődési terápia gyakorlata is. Egy lehetséges mód a gyakorlásra:

„Hova utazzunk?” pl.- a tengerpartra- választják a gyerekek. „Mennyit utazunk?” pl.-25-t- választják a gyerekek. Ekkor megbeszélt jelre megfeszítik a testüket, karjukat, lábukat a levegőbe emelik, és „repülnek”, amíg számolunk.. Amikor megérkeztünk, földön fekvő testhelyzetben megbeszélhetjük mit látunk, hogyan érezzük magunkat, majd tovább utazunk. Az utazás mindig a hazautazással ér véget. Ha több helyszínen jártunk, a gyerekek számolhatják ki, mennyit kell repülni hazáig. A visszautat egyszerre tesszük meg, ezért figyelnünk kell a „résztávolságok” nagyságára.

Amikor felkeresnek a szülők, segítséget kérve gyermekük súlyos beszédfejlődési problémájára, vagy azért, hogy oldjuk a tanulási nehézségeket, vagy csupán azért, hogy a tanuláshoz való hozzáálláson változtassunk, általában így kezdődnek a panaszos mondatok: - „Nem képes ...”

Nem. Valóban. Mert hiányzik a jártasság, a készség, ami képessé tehetné.

Az ismeretek elsajátításának, illetve gyakorlati alkalmazásának /műveletek/ két egymásra épülő szintje a jártasság és a készség.

• A jártasság szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak (döntésigényes).
• Az automatizált és a tudatos lépések rendje a begyakorlás során állandósul, majd további gyakorlás után teljesen automatikussá, azaz készséggé válik.

Jártasság

A jártasság elágazó vagy hiányos (lefutású) algoritmusú tevékenység-elem a maximális begyakorlottság szintjén. Az elágazó lefutású jártasság a feladat megoldását biztosítja, vagyis a folyamat bizonyos pontján dönteni kell, hogy a cselekvés milyen irányba folytatódjék, korábbi tapasztalat nyomán milyen "lépés" szükséges. A hiányos algoritmusú jártasság a problémamegoldáshoz képez hátteret, itt a cselekvés folyamatában meg kell találni a hiányzó, a következő "láncszemet" a megoldáshoz, az eredményes befejezéshez.
/Dr. Poór Ferenc/

Köznapi értelmezése: valamely feladat megoldásában átmeneti szint az egyszerű tájékozottság és az automatikus szint között (Egyszerűsítve: tájékozott a megoldási módról, de még nem tudja automatikusan végrehajtani.)

Nagy József munkája nyomán a jártasság értelmezése:

az algoritmus szerinti feladatvégzés begyakorlottságának olyan szintje, amely az abszolút hibátlansághoz viszonyítva százalékban kifejezhető. (Egyszerűsítve: a tanuló a feladatvégzésben megközelíti a hibátlanságot, de még nem éri el sem a végrehajtás minőségében, sem időtartamában. A végrehajtás műveleteinek sorrendjét már jól ismeri.)

A jártasság kialakításának feltételei: jól megértett előzetes tudás, motiváló cél, az előzetes tudás szelektív felidézése (aktualizálása), a hiányzó tudás pótlása, megoldási terv kidolgozása és alkalmazása.

Vegyünk példaként egy mászó kisgyermeket. Nála az előzetes tudás a jobb és bal oldal tapasztalata, motiváló cél pedig a kiszemelt, elérendő tárgy. Hogy eljusson odáig, fel kell idéznie a mozgásformát, meg kell tanulnia az ellentétes oldali mozgást, végig kell gondolnia a legrövidebb utat a célig, majd el kell indulnia.

Készség

A készséget a "klasszikus pszichológiai" írások "az emberi tevékenység automatikus komponenseként" határozták meg.

A készség lineáris (egyenes) lefutású tevékenységelem a maximális begyakorlottság szintjén. A készség művelet végzésének feltételét jelentő személyiségjegy.

/Dr. Poór Ferenc/

A készség egy tevékenység gyakori ismétlődése révén ténylegesen automatizálódik, majd a cselekvés során tudatos felidézés nélkül funkcionál. (A készség szintjén működik például a számolási készség, az íráskészség vagy az olvasási készség stb.) Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű matematikai művelet elvégzéséhez (pl. szorzótábla) nem kell az ismeretet tudatosan felidézni, hanem az a tevékenység során automatikusan aktivizálódik, a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Az automatizált elemek megkönnyítik a munkát, mert tehermentesítik az idegrendszert (az odafigyeléstől) és így a tudat a feladat egészére, végcéljára koncentrálhat.

A készség a begyakorlottság maximális szintje.

Ezen a szinten tudunk legkevesebb energiával leggazdaságosabban tevékenykedni.

A készségek elsajátításának lehetséges útjai:

- analizáló-szintetizáló út: először a részmozzanatok begyakorlása, majd ezek összekapcsolása;

- globális tanulás: részmozzanatokra bontás nélküli begyakorlás (sokszori ismétlés);

- transzferális tanulás: gyakorlás kezdetben egyszerűsített helyzetben, majd átvitel a valóságos helyzetbe (transzferálás).

Képesség

A készségek, jártasságok és a tudás elemeinek egymásra épülő, egy adott időszakban legkiteljesedettebb összessége, a legteljesebb személyiségjegy-együttes.

Fontos tulajdonsága, hogy fejleszthető, hiszen a képesség nem az emberrel vele született, készen kapott valami, hanem a tevékenység, az élet során alakul ki, fejlődik. Ha egyszer kifejlődött (pl. a logikus gondolkodás képessége), új tartalmak esetében is funkcionál, tartósan megmarad! A képességek fejlődése azonban lassú, huzamosabb időn át történik.

Ugyanakkor szoros kapcsolatban áll a személyiség vele született, öröklött és szerzett adottságaival és hajlamaival, valamint a személyiség struktúrájának olyan összetevőivel, mint az emlékezés, az emocionális (érzelmi) sajátosságok, a jellemvonások és az intellektuális tulajdonságok.

Így könnyen belátható, mennyire hosszú, összetett folyamat mire „képesek leszünk” valamire.

Antal Zsuzsanna ALTKÉP tanácsadó

Amikor egy gyermek megszületik, elsöprő mennyiségű érzékszervi inger éri. MOZGÁSSAL reagál az őt ért ingerekre, hiszen ez a csecsemő fő tevékenysége. Ez segíti hozzá, hogy megismerje környezetét, tapasztalatokat szerezzen. Ebben az időszakban egy sor primitív reflexszel rendelkezik, amelyeknek az a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre és a baba változó szükségleteire.

Ahogy fejlődik a mozgás, úgy válnak egyre fejlettebbé az agyi, idegrendszeri folyamatok. Amikor a baba különböző mozgáselemeket gyakran ismételget (tanulja azt), a primitív reflexek az agy magasabb szintű központjának gátlása alá kerülnek, beépülnek egy magasabb szintű mozgástevékenységbe. Pl.: a baba oldalra fordítja a fejét – ez az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexnek köszönhető -, majd megpróbálja kezével elérni a közelében lévő tárgyat. Így jön létre egy harmonikus, tudatosan irányított, akaratlagos mozgás. Így alakul ki szoros összefüggés a mozgásfejlődés és a tanulási képességek kialakulása, fejlődése között.

Az integrált aggyal történő tanulás központi kérdés a kineziológiai rendszerekben.

Integrál aggyal történő tanulás azt jelenti, hogy mindkét egyféltekénk potenciálját felhasználom a tanulás során. Mit is jelent ez a gyakorlatban?