Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

A tanév kezdetén egy belső továbbképzésen tájékoztattam kollégáimat az Alapozó terápia mibenlétéről, felajánlva a fejlesztés lehetőségét.

El kell mondanom róluk, hogy mindannyiuk pedagógiai munkájában a legfontosabb a gyermek egészleges, úgy is mondhatnám holisztikus fejlesztése. Nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásomat, és kíváncsian próbálták ki magukat a különböző játékokban.

Rengeteg felszabadult „aha”élménynek voltam tanúja: aha, akkor ezért……., aha, akkor már értem……., aha, akkor ezt így……. Aztán: és „ebben” tud segíteni az alapozó? és „erre” a problémára is megoldást találhatunk?........

  Így kerültek hozzám azok a gyerekek, akik a tanév során részt vettek a foglalkozásokon.

Először a tanító nénikkel beszéltem meg, mi a „probléma”. Ezután  szülő, pedagógus, alapozó terapeuta beszéltünk a fejlesztés lehetőségéről. Ekkor állapodtunk meg a vizsgálat időpontjáról is, amire minden esetben meghívtam a szülőket is.

A vizsgálaton derültek ki számomra, hol vannak megakadások a mozgás fejlődésében, melyek az idegrendszer érését befolyásolták. Ezeket mindig megbeszéltem a szülőkkel. Gyakori kérdés volt részükről, hogy miért nem derült fény korábban ezekre, hogyan maradhattak rejtve? Mivel általában az átlagosnál magasabb intelligenciájú gyerekekről van szó, az első iskolai években könnyen kompenzáltak. Ez megnyilvánulhat például abban, hogy ha a tanító néni valamit kér, a gyermek nem érti meg, de a mellette ülő társáról azonnal képes leutánozni.

(A tanulási problémák hátterében az esetek nagy részében az anyanyelv elsajátítás zavara áll!)

Ezek után kezdődhetett az igazi „munka”, amit nagyon szigorúan megköveteltem, de aminek során rengeteget játszottunk és nevettünk is a gyerekekkel.

A tanév végén összegeztem a mozgásfejlődésükben látott tapasztalataimat. Megkértem a tanító néniket írják le, milyen változást látnak a fejlesztés kezdete óta.

Ebből mutatok be néhányat:

Alapozó terapeuta: (At.)

B. mozgásügyetlen, túlsúlyos kisfiú. Az első foglalkozások komoly kihívást, de a sikeres feladatvégrehajtás, egy-egy pontosan végrehajtott vagy újonnan megtanult mozgássor rengeteg sikerélményt is jelentettek számára. Tanító nénije sokat dicsérte mozgásának javulását a testnevelés órákon is, ez önbizalmának is jót tett.

Tanító: (T.)

B. november óta járt az alapozó fejlesztő foglalkozásokra. Mozgása rendezettebb lett, jobban bírta a terhelést, könnyebben, sokkal magabiztosabban mozgott. Szívesen vett részt ügyességi játékokban, amikben korábban nem. Képes volt uralkodni magán, tudta magát fegyelmezni.

Nagyon feltűnő volt, hogy sokkal kevesebbet hiányzott betegség miatt.

Az írásképe is változott. Ha nem hiányzott a fejlesztésről, a gyakorlatok hatása szemmel látható volt a rendezett írásképen.

At.:

Á. Jó testfelépítésű, erős gyermek. A keresztmozgások és az egyensúlygyakorlatok jelentették számára a legtöbb problémát. Óriási akarattal, fegyelmezetten dolgozott, egyre tökéletesebb mozdulatok végrehajtására törekedve.

T.:

Á. év elején kezdett alapozó fejlesztést. Korán feltűnt, mennyivel magabiztosabb lett. Sokkal jobban tudott összpontosítani egy-egy feladatra. Kitartóan tudott egy dologgal foglalkozni.

Rengeteget javult az írás külalakja. Betűalakítás, sortartás. Az írásbeli munkák áttekinthetők, rendszerezettek lettek. Megerősödött a feladattudata.

At.:

 G. nagyon játékos gyermek, önuralomra kevéssé volt képes a fejlesztés elején. Mindent elsőnek akart végrehajtani, nem nagyon figyelt a minőségre. Sokszor bíztam meg egy mozgássor végrehajtásának ütemezésével, (kombinálva így a gyakorlatokat egyfajta vezetett ritmussal) ellenőrzésével. Hamar megtanulta, hogy a fontos az, hogy önmagára figyeljen. Hamarosan azt tapasztaltam, már maga képes észrevenni és javítani a hibáit, sőt sokszor ezzel nem is elégedett meg, visszatérve a kezdővonalhoz, újra kezdte a gyakorlatot.

T.:

G. nagyon szívesen járt az alapozó fejlesztőre. A mindennapokban azt tapasztaltam, hogy összeszedettebb, sokkal tudatosabban összpontosít és dolgozik. A munkavégzés során már önállóan is felfedezte, és javítani tudta a hibáit. Nyugodt munkavégzésre lett képes, kitartása rengeteget fejlődött.