Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

Amikor egy gyermek megszületik, elsöprő mennyiségű érzékszervi inger éri. MOZGÁSSAL reagál az őt ért ingerekre, hiszen ez a csecsemő fő tevékenysége. Ez segíti hozzá, hogy megismerje környezetét, tapasztalatokat szerezzen. Ebben az időszakban egy sor primitív reflexszel rendelkezik, amelyeknek az a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre és a baba változó szükségleteire.

Ahogy fejlődik a mozgás, úgy válnak egyre fejlettebbé az agyi, idegrendszeri folyamatok. Amikor a baba különböző mozgáselemeket gyakran ismételget (tanulja azt), a primitív reflexek az agy magasabb szintű központjának gátlása alá kerülnek, beépülnek egy magasabb szintű mozgástevékenységbe. Pl.: a baba oldalra fordítja a fejét – ez az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexnek köszönhető -, majd megpróbálja kezével elérni a közelében lévő tárgyat. Így jön létre egy harmonikus, tudatosan irányított, akaratlagos mozgás. Így alakul ki szoros összefüggés a mozgásfejlődés és a tanulási képességek kialakulása, fejlődése között.

Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex a test hol egyik, hol másik oldalának izmait edzi (egy adott időben mindig csak az egyik oldalt).

Az a gyermek, akinél fennmarad ez a reflex, bizonytalannak érzi az egyensúlyát. Ezek a gyerekek gyakran csak azonos oldali mozgásokra képesek, hiszen számukra nehézséget okoz a test függőleges középvonalának átlépése (keresztezett mozgások), és előfordulhat, hogy nem alakul ki dominancia sem, így az uralkodó oldal hiánya állandó bizonytalanságot okoz a mozgásban.

Iskolás korban a megmaradt reflexről árulkodó tünet lehet az írás. Minden egyes alkalommal, amikor a gyermek a lapra néz, a karja ki akar egyenesedni. Akár 90 fokkal is elfordíthatja a papírt, amikor ír, így alkalmazkodva az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex hatásaihoz. Látásérzékelési, felfogási nehézségekkel küzd, különösen az alakzatok szimmetrikus megjelenítésekor.

A szimmetrikus tónusos nyaki reflex segíti a gyermeket a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedni, mivel a testet a vízszintes középvonalban, a medence síkjában „osztja ketté”. Ezzel segíti a négykézlábra állást, így tanulja meg a gyermek, hogyan használja testének két felét egymástól függetlenül.

A mászás megtanulása előtt megfigyelhető hintázó mozgás segíti a reflex gátlását, lehetővé téve, hogy átjusson a gyermek  a fejlődés következő fázisába, és képes legyen mászni.

A mászás az egyik legfontosabb mozgás abban a hosszú folyamatban, amelyben a szem megtanulja átlépni, keresztezni a test középvonalát. A mászás során ugyanis a szem, hol az egyik, hol a másik kézre néz, fókuszál. A későbbiekben ez a készség (szem-kéz koordináció, fókusztávolság) alapvető fontosságú lesz ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat, és írás közben követni tudja a szemével a mozgásban lévő kezét.

A fenti reflexeken kívül, továbbiakat is vizsgál az alapozó terápia annak érdekében, hogy megállapítsa, gátlódtak-e teljes mértékben, vagy esetleges jelenlétük zavart okoz a fejlődésben. A fennmaradt primitív reflexek okozhatnak:

-         megkésett beszédfejlődést,

-         beszéd- és artikulációs problémákat,

-         gyenge mozgáskoordinációt,

-         testtartási problémákat,

-         finommozgás nehézségeit (nehezen, vagy egyáltalán nem képes gombolni, cipőt kötni),

-         vizuális észlelési zavarokat,

-         hiperaktivitást,

-         izomtónus eloszlási zavart (hipotóniás= túl gyenge, hipertóniás=túl feszült izmok),

-         olvasási és írási nehézségeket,

melyeket az alapozó terápia a fejlődéstani nagymozgások újratanulásával korrigálni képes.

Antal Zsuzsanna

Tel.: 06305798339