Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

(Részlet Emil Coué: A gyógyító erő című könyvéből)

Emil Coué-t tartják a pozitív gondolkodás atyjának. Ő fektette le a gondolaterők törvényét, melyeket a mai napig nem tudtak kétségbe vonni. Tőle tanult José Silva (Agykontroll), és Shultz professzor (Autogén Tréning) is. Nézzük hát mit gondolt Coué mester a kövérségről:

A hit szerepe

„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egészségünkre, túlélésünkre vonatkozó indíttatásunk minden más indíttatásunknál erősebb. „Csak egészség legyen!” – mondogatjuk. Ez a hit azonban téves, és az ebből származó következtetések ugyancsak tévesek.

Ha felállítanánk egy sorrendet, amely azt lenne hivatott szemléltetni, hogy a fent kiemelt egészség utáni elkötelezettségünk hányadik helyen áll a valóságban, akkor bizony nagyon meglepődnénk. Egy-egy hétköznapi negatív indulat, közönséges érzelmi fűtöttségből származó kielégületlenség beteljesítésének igénye jócskán megelőzi azt a vágyat és azt az érzelmi töltöttséget, amely egészségünk megóvására irányul.

Lássunk néhány példát!

Egy érelmeszesedésben szenvedő egyén számára, tudattalan, automatikus – és ezt nagyon ki kell emelnünk – elmefolyamatai szintjén fontosabb a saját, merev, keményvonalas gondolkodásának fenntartása, igazolása, táplálása, mint érrendszerének állapota. Pedig ez fő halálozási okként szerepel a világ talán összes országában. A példa utal rá, hogy az érelmeszesedés mentális oka közvetlenül a merev szemléletmódok fenntartásában keresendő.

A szemproblémával küzdő személy sem mond le önmagától az ítéletalkotásról, vagy vaskos előítéletek gyártásáról. A rákos beteg is csak akkor érzi a megbocsátás lelki aktusának valósággal életmentő szerepét, ha ez a pozitív gondolkodás és a lelki önsegélyezés kapcsán megvilágosodik számára. Önmagától nem tisztítja meg lelkét a haragtól és nem állítja le a gyűlölködő gondolatok táplálását még akkor sem, ha ezek felemésztik és megsemmisítik a szervezetét.

Az érelmeszesedés konkrét problémáján túl is a felsorolt viselkedések lelki okokra, betegségteremtő mentális folyamatokra utalnak. Mégis mi lehet az oka annak, hogy mélytudatunk, amely információk végtelen tárháza, az intuíció elsődleges forrása, a tudat számára elérhetetlen bölcsesség és hatalom megtestesítője, hagyja szervezetünket tönkremenni a gondolkodás pusztító aspektusának megtűrésével. Miért nincs olyan mechanizmus – kérdeznék sokan, amely figyelmezteti tudatos énünket: önmagadat rombolod, változtass hozzáállásodon, mert elbukhatsz, ha nem teszed.

A betegség tulajdonképpen az egészség negatív gondolatokkal való, az esetek nagy többségében tudattalanul történő lerombolása. A negatív, önromboló gondolkodás, a bosszúvágy beteljesítése, a meg nem bocsátás, az önértékelés súlyos hibáiból származó pótcselekvések a betegség melegágyaként szóba jöhető sémák sokak számára pillanatnyilag fontosabbak, vonzóbbak, sürgetőbbek, mint a tudatos lelki önvédelem.

A kövér ember valóban mindig jókedvű?

Vizsgáljuk meg most a kövérség olyan esetét, amely a személyes felelősség határain belül alakult ki! A kövér ember gondolkodásának középpontjában a védettség és a melegség érzése utáni mély vágyódás áll. Általában bizonytalan, fél, szorong még akkor is, ha ezt jól sikerül lepleznie. És pontosan a kitűnő álcázási és leplezési manőverek azok, melyek a kövér emberről azt a hiedelemrendszert alakították ki, hogy a jókedv megtestesítője. Gondoljuk végig, valamely viselkedésnek a szélsőséges, domináns megnyilvánulása az egyensúly elvesztéséből származó kompenzációs folyamat lehet!

A kövér emberek nagy családja azonban rendelkezik egy közös vonással, amelyet leolvashatunk róluk, ha alaposan tanulmányozzuk életüket. Lelki stabilitásukat nem elsősorban önértékelésük javításával igyekeznek kialakítani, hanem egy védőpajzs kifejlesztésével.

A védőpajzs

Minden erejükkel azt a védőréteget erősítik, mely körülöttük helyezkedik el. Gondolatvilágukban fellelhető önmaguk lekicsinylése, elutasítása, alkalmatlannak való érzése. Más szóval a gyengeségre és védettségre való alkalmasság az elesettség szerepére való képesség átélése és megvalósítása. Mindent, ami önvédelmükkel összefügg, egy külső fizikai pajzsra bíznak. Áthelyezik a felelősséget a pajzsukra és ezzel elveszítik hatalmukat életük és egészségük irányítása felett. Láthatunk azonban nagyon is életerős, stabilnak tűnő sikeres kövér embereket. Ez a látszat ne tévesszen meg bennünket. A mélyben mindig meghúzódik egy olyan fájdalom, melyet a védő zsírréteg igyekszik elleplezni.

A kövér ember számára a védettség rétegeinek halmozása, a belső gyámoltalanság átélése mindennél fontosabb lehet. Így az esztétikánál, – és ez a legkitűnőbb bizonyíték a negatív gondolat óriási hatalmára – de fontosabb a társadalmi beilleszkedési vagy párválasztási problémák megoldásánál is. Ha az ilyen személyiség negatív rögeszméje, a védettség igényének átélése és pajzzsal való biztosítása nem elég erős, akkor átmenetileg, vagy akár véglegesen is megszabadulhat zsírpárnáitól. Ezért gyakran hozza összefüggésbe a népnyelv a lefogyást a szerelemmel. „Szerelmes vagy? Úgy lefogytál.” A szerelem köztudottan egy szinte minden mást elsöprő intenzív érzelemtömeg. Ezért néha képes semlegesíteni a kövérséget fenntartó mentális hozzáállást is.

Korábban feltettük a kérdést, mi az az erő, amely képes a harmónia és a lelki teljesség utáni vágyakozás erőinek elnyomására. A kövér ember esetében annak a gondolatnak a befogadására, hogy „védelmet akarok, de nem erősítem a lelkemet, hanem zsírpárnáim növelése a védelem eszköze.” Már-már komikus, hogy az ilyen tudattalan meggyőződésből élő személy a tudatos gondolkodásával állandóan a lefogyást célozza, arról szól az élete és az a legfőbb tudatos elkötelezettsége. Ez kitűnő példa arra, hogy egyrészt a tudattalan vágyak játszva elnyomják a tudatos törekvéseket, másrészt arra, hogy életünkben két alapvető létezés hat. „

A következő lapszámban megnézzük, mit tehetünk saját magunk Coué módszerével az ideális testsúlyunkért.