|
A grafológia (Gulyás, 2000.) az egyén várható viselkedését, a múltban történt események pszichés következményeit, a duktor (a kézírást adó személy) terhelhetőségét, motivációját, kapcsolatát a környezetéhez, önmagához stb. mutatja meg, tehát a személyiséget kutatja, annak összetevőit tárja fel az írás különböző jegyei alapján. A grafológia tárgya az íráskép vizsgálata, az egyediségek felismerése, csoportosítása, összekapcsolása a fiziológiai és pszichológiai működéssel.
Írás közben tudatos cselekvés révén szabályos írásjelek jönnek létre (Agárdi-Szidnai, 1998.), azaz produktum, írásmű keletkezik, mely egyedi jellegű, csak azt létrehozó egyénre jellemző sajátos jegyeket tartalmaz.
Az íráskép, ami az írást követően kialakul rögzítheti a múltbeli tapasztalatainkat, a gondolatainkat, érzelmeinket, tehát testi-lelki állapotunk egy speciális megjelenítési formája.
Ludwig Klages (Gulyás, 2000.) német grafológusnak a téma szempontjából fontos elmélete a „Kifejező mozgások tana”. A kifejező mozgások az írásjelenségekben mutatkoznak meg, mely írásjelenségekből a ductor (az írást létrehozó személy) jellemvonásaira következtethetünk. Az írás tehát lelki tartalmakat közvetít. Az írás – Klages elmélete szerint – a mozgás megjelenítése az író felületen, melyet a szellem, az értelem és az akarat szabályossá tesz, míg a lélek, az érzelem a szabálytalanságban nyilvánul meg.
Rudolf Pophal (Gulyás, 2000.) svájci grafológus mondta ki azt, hogy az író mozgás kialakulásáért más-más agyi területek a felelősek. Így nevéhez fűződik a mozgásfiziológiai grafológia megteremtése.
Leginkább az izomfeszülésre koncentrált a testben és ennek megjelenésére az írásban. Megállapította, hogy az agy különböző részei vesznek részt az írás kialakításában bár eltérő mértékben.
A globus pallidum heves mozgást hoz létre, a stiátrum beszűkült mozgást alakít ki, valamint részt vesz még a folyamatban az agykéreg. A központok kiegyensúlyozott, összehangolt működése kiegyenlített írómozgást hoz létre, aminek az írásképe rendezett, ritmikus. Ennek megfelelően az írásképből megállapítható, hogy mely agyi területek vesznek leginkább részt az írás létrejöttében, illetve az is, hogy ennek hátterében milyen pszichológiai jellemzők állnak.
A kézírást ugyanakkor tekinthetjük a motoros viselkedés kifejezésének is (az írás kialakításában részt vesz az agykéreg is, ami magába foglalja a szenzoros és a motoros kérget). Az író mozdulat nem más, mint a test beszéde, ami nyomot hagy a papíron és elemezhető különböző módon úgy grafológiai, mint írásanalitikai módszerekkel. A kéz mozgása kapcsolatban van az író személy állapotával (Galambos, 2002.) és információt ad arról, hogy pl: miként végzi a munkáját, milyen a kapcsolata ember társaival stb. Ily módon a grafológia és az írásanalitika az írásjegyek alapján azonosítani tudja a jellem vonásokat és ezen keresztül felállítható az írásmintát adó személy személyiségképe.
Az írásban megjelenő tudattalan
Az írás értelmezése már megjelenik Arisztotelész tanításaiban is, aki azt mondta, hogy „… éppen úgy ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.”
A betűszimbolika értelmezésében a térszimbolika ismeretével lehet még jobban megérteni az egyes betűk jelentését.
Ha pl. az egyes betűk felfelé nyúlnak, az jelentheti a szellemiséghez, az éghez, az Istenhez való közeledés vágyát, a tudás iránti étvágyat, vagy az eszmék, eszmeiség, az erkölcsiség felé való törekedést. A betűk szimbolikus jelentéstartalma utal arra, hogy ez a felsőbb hatalmak felé való vágyakozás az élet melyik területére értendő. Ha egy betű lefelé nyúlik, akkor az ösztönök felé tolódik el a dominancia, megjelenik az anyagika, az ösztönkésztetések, a szexualitás prioritása.
A betűk, mint szimbólumok jelennek meg a papíron és hozzó tapasztalatok alapján állították ösze grafológusok az egyes betűk szimbolikus jelentését.
Nézzük most meg, hogy milyen jelentéstartalommal bírnak a kisbetűk?
Az „a” az Én-kép betűnk. Megtudhatjuk belőle, hogy írója milyennek, és
mekkorának érzi magát. Bezárkózik-e a külvilág elől (zárt ovál), vagy nyit egy kis rést, amelyen
keresztül a világ történései eljuthatnak hozzá. Megmutatja az írót, mint gyakorlati embert,
elárulja a munkához való viszonyát. A karika a kerek egész, s mint ilyen, az emberre vonatkoztatva az ego. A jobbról mellérendelt száracska a szociális oldal (jobb oldal) felőli megmérettetés. Mindez az alapvonalon, azaz a jelenben, a hétköznapokban.
Egészséges személyiségű, jó közérzetű ember általában
kerek, horpadásmentes "a" betűket ír. A szűk, oldalról összenyomott "a" betű a szorongatottság, a
szorongás jele.
A „b” a szerzés, a bekebelezés, a birtoklás betűje. Következtethetünk belőle írójának az
anyagi javakhoz való viszonyára, a megszerzés módjára, néha még táplálkozással kapcsolatos
szokásaira is.
A „c” a család betűje, egyben félovál is, tehát az Én-kép fele. Humorérzékre utaló jelet is
találhatunk benne, amennyiben írója megduplázza a betű ívének felső részét.
A „d” a család, valamint a szellemi kihívások betűje. A családon belül az apa-anya
viszonyába nyújt bepillantást. Megmutatja, hogy írója kedveli-e a szellemi kihívásokat,
rendelkezik-e ezen a területen az átlagosnál több szellemi élménnyel.
Ezt mutatja meg a betűszár magassága. Amennyiben felnyúlik a felső zónába, akkor rendelkezik több élménnyel, ha nem, akkor ez az élmény kimaradt az egyén életéből.
Az „e” szellemi önértékelésünk betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi
értékeivel, nem becsüli-e túl, vagy éppen alul önmagát ezen a területen.
Az „f” az érzelmek betűje, amely mindkét nemnél a férfiszerepet jelzi. A férfiaknál a
férfiasságot, a nőknél az ehhez való viszonyt mutatja.
A „g” a szexualitás betűje. Megmutatja írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét. Minél
kisebb hurkot rajzolunk ebben a betűben, annál kisebb az igényünk ezen a területen.
Amennyiben a hurok bekötése az alsó zónában, tehát a betűtest alatt található, akkor a vágy megvan a szexre, de az nem jelenik meg a hétköznapokban, nem realizálódik.
A „gy” a párkapcsolat vizsgálati helye, ahol a "g" az író személy maga, az "y" pedig a párja,
partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy
éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minűségét.
A hagyagul odavetett “y” elhanyagolt partnert jelezhet.
A „h” betű a házat, az otthont, a családi tűzhelyet, a tűzhely körül ülőket szimbolizálja.
Az „i” a legteljesebb Én, az író személy "érték mértéke", azaz a személy önértékelését mutatja
meg, különösen az “a” és az “o” betűvel együtt.
A „j” az író anyagi javakhoz való hozzáállását jelzi, valamint megmutatja, hogy az illető
mennyire tudja megvalósítani vágyait.
A „k” a munka, a kreativitás, és a kivitelezés betűje. Megmutatja, hogy írója a munkavégzés
terén a tervező, vagy inkább a kivitelező típushoz tartozik-e.
A gyorsan lerajzolt “k” betű gyors munkavégzési tempót jelenthet, az egyszerűsítés pedig azt, hogy az ilyen ember szereti egyszerűsíteni dolgait is. A cikornyás, díszített betű alakítás a kreativitás jele.
Az „l” az ismeretek, a tudás betűje, amely szellemiségünket, ismereteinket jelöli. Megmutatja,
hogy van-e igényünk az ismeretek megszerzésére, és van-e élményünk a szellemi szféra
területén. Jelzi ismereteink szélességét, mélységét, biztonságát. Pedagógus betűnek is nevezik, mert jelzéseket ad arról, hogy írója képes-e tudását másoknak
átadni. Utal arra is, hogy a megszerzett tudást a személy hogyan tudja a hétköznapokban
alkalmazni, kamatoztatni.
Amennyiben a hurok képzése felmegy a felső zónába, ahogy szabályos lenne az “l” betű, akkor ez jelzi a szellemiek iránti igényt. Ha ez nagyon kicsi, akkor ez az igény szint is alacsony. A hurok pedig az élményt mutatja meg. Ha nincs hurok, akkor élmény is kevés van.
Az „ly” a szellemi harmónia betűje. A gy–hez hasonlóan az ly is társas kapcsolatra utaló
kettős betű. Ez utóbbi azonban a partnerek szellemi kapcsolatát jelzi. Az „l” mindig az író
személyt, az „y” a partnert szimbolizálja.
Az „m” és az „n” a társasági kapcsolatok, a szociabilitás betűi. Abból, hogy írója árkádosan (felül zárt, boltíves),
vagy füzéresen (felül nyitott) írja, következtethetünk a közösség felé való nyitottságára (füzéres), vagy az ettől való
elzárkózására (árkádos).
A három törzsvonal az én-te-ők viszony szimbóluma. A törzsvonalak egymástól való
távolsága egyenesen arányos azzal a távolsággal, - vagy közelséggel -melyet partnerünk,
illetve a közösség iránt érzünk.
Az „o” az „a” mellett a második Én-kép betűnk. A teljességet, a mások számára érzékelhető
Én-t jelképezi, azaz mások milyennek látnak minket. Az önértékelés betűje, melyben a jó közérzet is tükröződik.
Harmónia-érzés esetén telt, pszichés sérülések előfordulásakor viszont formátlan, törött,
horpadt vagy szöges lehet.
A „p” a nőiesség betűje. Férfiaknál az ehhez való viszonyt, nőknél saját nemük elfogadását
jelzi.
Szokásosan a "gy" betűt tekintjük párkapcsolati betűnek, de ha az egyébként "egyke" "p" betű is hurkosodik, vagyis az írásban nem megszokott módon plusz területet kerít le magának, az életben is plusz élmények szerzésére törekszik az író, mégpedig az ösztönszférában. Minél lejjebb nyúlik a hurkosan írt szár, a belső késztetés annál inkább az anyagi szféra felé irányul. Ha a képzett hurok nemcsak mélyre nyúló, de telt is, színes a szexuális fantázia, nagy az élmény igény.
Az „r” a karrier, az egyensúly, a siker betűje. Megmutatja írójának karrier utáni vágyát,
esetleg ennek hiányát.
Ha az “r” betű úgy néz ki, mint egy madár, akkor ez szárnyaló karrierre utal, ha lassan képzett, formált a betű, akkor a karrierr is hasonló, lassú ívű, de stabil.
Az „s” a szerzés betűje, mely az anyagi javak megszerzése terén kialakított szokásait árulja el
író személynek.
Sokszor néz ki úgy, mintha egy markoló lenne. Ez esetben az így író ductor szeretne belemarkolni a dolgokba. Egyes értelmezések szerint jelentése az én, mint munkaerő, azaz miként állja meg a helyét a gyakorlatban az író. Nagy általánosságban elmondható, hoyg a széles "s" betű terhelhetőséget, munkabírást, akár munkamániát is jelezhet, a keskeny pedig alacsonyabb terhelhetőséget, szerényebb munkateljesítményt takar.
Az „sz” a munkatársi kapcsolat betűje. Az író (s) munkatársához (z) fűződő
munkakapcsolatára enged következtetni. Megmutatja, hogy hatékonyan tudnak-e egymással
dolgozni, vagy mindketten a saját útjukat járják (pl. össze vannak-e kötve, vagy kötetlenek). Utal arra is, hogy kapcsolatukban melyikük a
domináns fél (melyik betű nagyobb).
Ha az "s" nagyobb, mint a "z", hangsúlyt kap az eredményes munka, de nem annyira fontos a jó viszony megtartása, és az író elnyomhatja a munkatársát. A munkatársi diplomácia helyébe az egyoldalú önérvényesítés lép.
A „t” betű áthúzása a vezetést, a vezetettséget, a dominanciaigényt, az akaraterőt
szimbolizálja.
Ha nincs áthúzás az ilyen egyén szórakozott, határozatlan, gyenge lehet, vagy kimerült. Ha az áthúzás alul van, az negatív jel, az illető önállótlan, igényli a vezetést, irányítást. Amennyiben magasan található, akkor az illető elégedett magával, esetleg lenéz másokat, büszke és nem veszi figyelembe mások véleményét.
A „z” a harmónia betűje. Megmutatja írójának harmónia utáni igényét, valamint azt, hogy
képes-e ezt megteremteni önmaga és a külvilág között.
A betűk szimbolikus jelentése pusztán tájékoztató jellegűek, és nem tükrözik az író személy személyiségét, mindig komplexen kell értékelni más jellemzőkkel együtt. |
