Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

Az emberi közösségek által elfogadott egyezményes grafikai jelek segítségével az ember kifejezheti, és maradandóan rögzítheti gondolatait.

I. Az írást megelőző rendszerek

1./ Barlangfestmények

-          1879-ben egy spanyol régész Altamirában felfedezett egy barlangot, amelynek mennyezetét bölények és vadlovak kőbe karcolt, színes képei díszítették (őskőkori - paleolitikum, i.e. 20-25 ezer évvel ezelőtt)

-          1940: a dél-franciaországi Lascaux, az "ősember sixtusi kápolnájá"-nak nevezett barlang, falait sárga, vörös és fekete színben pompázó állatok serege népesíti.

2./ Gondolatközlési jelrendszerek

Billog

-          A jószágok bőrébe vagy szarvába tüzes vassal égették tulajdonjegyüket

Rováspálca:

-          Az emlékeztetés eszköze volt, Magyarországon 1868-ig, az írni-olvasni tudás általánossá válásáig használták, főként kölcsönadott értékek nyilvántartására. A pálcára bemetszették a megfelelő jeleket, majd hosszában kettéhasították; egyik fele a hitelezőt, másik fele az adóst illette.

Hírvivő bot

-          Végighordozása Norvégiában és Svédországban a háború kitörését jelezte, Ausztráliában a botra vésett jelek, térképek segítették a hírvivőket.

Arokó

-          A nyugat-afrikai négerek hírközlésre szolgáló kagylófüzéreik kagylóinak számából és helyzetéből olvasták ki az üzenet.

Csomójelek

-          Az ősi kínaiak számadatok rögzítésére nádból és kákából font zsinegre növényi szálakból kötött csomójeleket használtak

Kipu

-          Az inka indiánoknak csomójelei az államigazgatási számmadatok feljegyzésére szolgáltak.

II. A KÉPÍRÁSTÓL A BETŰÍRÁSIG

Képírás (piktográfia)

-          i.e. 5000-ig tartó mezolitikum jelképes szimbolikus sziklaképei: konkrét tárgyakat (állatokat, növényeket, természeti jelenségeket) ábrázolnak

-          a dakota, maja, azték indiánok és az egyiptomiak is használták

-          a legrégebbi lelet az észak-amerikai indiánok bölénybőrre írt rajzos elbeszélése, a Téli krónika, amelyben törzsük életének legfőbb eseményeit örökítették meg

Fogalomírás (ideográfia)

-          i. e. 3000-tól sumérok, egyiptomiak és kínaiak: a jeleknek nincs rögzített hangértékük, de kombinációjuk már tágabb, bonyolult kifejezéseket is képes volt közvetíteni, értelmezésük bizonyos társadalmi közmegegyezést feltételezett

-          a legrégebbi lelet: Hammmurabi törvénykönyve (az igazságos ítéletek gyűjteménye), amely az ókori Mezopotámia legjelentősebb írásos emléke

Szó- és szótagírás

-          i. e. III. évezredtől a jelek kezdtek összeforrni a szóval; egyiptomiak, kínaiak és japánok egyszótagú szavak jeleinek egymás mellé írásával hosszabb szavakat is rögzíteni tudtak

-          mivel a jeleknek hangtani értékük is volt, a szó- és szótagírás szoros kapcsolatban állt az adott nyevvel. A jelentés és a hangalak szétválása nyitott utat a későbbi szótag- és betűírás kialakulásához. Legrégebbi lelet az egyiptomi Halottak könyve.

Betűírás

-          a szóírás jeleinek kezdőhangok leírására való felhasználását nevezzük akrof6niának, amelynek útján kialakult a betűírás

-          csak a beszédhangokat, illetve a szavak hangalakját rögzíti függetlenül a szavak  tartalmától

III. A BETŰÍRÁSIG NEM FEJLŐDÖTT ÍRÁSOK

1. A sumérok ékírása

-          i. e. IV. évezred utolsó századai, Mezopotámia: konkrét tárgyakat ábrázoló stilizált jeleket többféle értelemben (például a szem és a víz jele együtt a sírást, könnyezést fejezte ki)

-          determinatívumokkal bővített fogalomírásuk szó-, majd kevert szó- és szótagírássá változott; 6-8 cm széles, 10-14 cm hosszú, nedves agyagtáblára kétoldalt ferdén levágott, háromszögűre hegyezett náddal vagy fapálcikával rótták függőleges, vízszintes és ferde, ék alakú jeleiket

-          kezdetben a táblákon függőlegesen írták egymás alá a jeleket, majd a táblakat 90 fokos szögben balra fordították; soraik jobbról bal felé haladva követték egymást

-          a táblákat a napon szárítva küldték a címzettnek, csak a könyvtári példányokat égették ki

-          a legtöbb ékírásos szöveg pecséthengereken és sztéléken - emlékköveken - maradt fenn (Asszíria és Babilon: a pecséthengert a hitelesítés eszközeként használták, a nagyobb, domborművekkel díszített sztélék a halottak emlékeit őrizték)

-          Mezopotámia kőemlékei közül legfontosabbak: Hammurabi törvénykönyve, és a Gilgames-eposz szövegét őrző táblák

-          az ékírást a szomszédos akkádok, majd Elő-Ázsia valamennyi népe is eltanulta, és használta egészen a föníciai betűírás megjelenéséig

2. Egyiptomi hieroglif írás

i. e. III. évezred elején kialakult képírás jellegű szóírása társadalmának merev hierarchiáját tükrözte, megjelenése Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének idejére tehető.

-          jelölésmódja kezdettől fogva kiforrott, de bonyolult

-          a jelek nem illeszkednek nyelvtani rendszerbe, és helyesírási szabályok sincsenek

-          kb. ezer jelük volt, amelyekből négy- ötszázat használtak állandóan

-          huszonnégy jelük nemcsak különböző fogalmak, hanem egy-egy mássalhangzó jelölésére is szolgált

-          jeleiket vízszintes sorokban, jobbról balra írták

-          monumentális díszírásuk, a hieroglif írás csak emlékműveken, kőbe, fába vésett feliratokon; gazdasági levelezéseikhez a hieroglif jelek egyszerűsített formáját, a hieratikus (papi) kézírást használták.

-          az i. e. VII. században a hieratikus további egyszerűsítésével alakult ki gyorsírás jellegú démotikus (népi) írásuk

-          a kereszténység elterjedésével vették át a görög ábécét

-          nádból készült írószerszámukkal nílusi sásból készült többféle minőségű papíruszra rótták a jeleket

-          könyvírás céljára 15-20 ívből összeragasztott tekercset használtak, az emberi arcot profilból, a mellkast elölnézetben, a lábakat oldalnézetben ábrázolták

-          a szöveget keskeny hasábokban, kezdetben felülről lefelé, jobbról balra haladva írták, majd i. e. 2000 táján a kézírás irányát megváltoztatták, és vízszintes sorokban, jobbról ba!ra haladtak

-          az írnokok a földön ülve, keresztbevetett lábbal, a papiruszt íródeszkára helyezve írtak; a szövegek fontos részeit előszeretettel emelték ki vörös színnel

-          az i. e. II. században tűnt fel a juh- és kecskebőrből készü!t pergamen, amelyeket ugyanúgy tekercsekbe göngyölítettek, mint a papiruszt, de használata súlya miatt kényelmetlen volt.

Úgy vélték, hogy a Napóleon egyiptomi hadjárata idején talált rosette-i kő többnyelvű felirata kezükbe adja a néma hieroglif jelek megfejtésének kulcsát, de a jelek értelmezése még két évtizeden át váratott magára. Végül a titkot több évig tartó munka után Francois Champollion fedte fel 1822-ben.

3. Krétai írások

-          i. e. II. évezredben Kréta a Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelmi központja volt

-          egy angol régész több ezer kiégetett agyagtáblát talált, rajta hieroglif és egyéb írásjelekkel; a rendszerezés után háromféle írást különböztetett meg és nevezett el: a minoszi hieroglifákat, a hieroglifák vonalas írásjegyekké egyszerűsödött lineáris A és lineáris B változatát

Statisztikai-matematikai eljáráshoz hasonló módszert alkalmaztak a krétai írások megfejtésével foglalkozó kutatók. Michael Ventris egy nyelvésszel közösen megfejtette a lineáris B-frás 88 szótagjelét. de a mínószi hieroglifák és a lineáris A-írás jeleinek értelmezése a mai napig várat magára.

4. Aztékok és maják írása

-          az Európából érkező misszionáriusok 1500 táján az azték és maja képírás színes ábráival telefestett könyveit máglyatűzre vetették; négy maja kézirat és nyolc mixték kódex maradt fenn

-          szarvasbőrre, mésszel bekent fügefa rostjára vagy agavé-papírra írtak

-          apró képecskéik körvonalait fekete színnel előrajzolták, majd kiszínezték; nagyrészt oldalnézetben ábrázoltak

-          az azték írás határozottan képírás jellegű; a kis négyzetet kitöltő maja írasjegyeket már erős stilizáltság jellemzi

5. Kínai írás

-          A kínai írás eredetileg a képírás volt

-          piktogrammái a tárgyak és élőlények valós képét tárták az olvasó elé, de írásjegyeik az idők folyamán szimbolikussá váltak; éneklő hanglejtésükkel, a kiejtés finom árnyalásával különböztetik meg a jelentéseket

-          jelkészletük eléri a 44000-e; a mindennapi élet szavalnak leírásához 3000 jel ismerete szükséges

-          a kínai írás művészi hatású; apró négyzetekbe foglalt írásjegyeik kis szóközökkel elválasztva régebben egymás alatt, később egymás mellett szerepeltek

-          a kínaiak kezdetben csontokat, bambuszrudakat és selymet használtak függőlegesen, fentről lefelé haladó írásukhoz

-          i. sz. lO5: a papír feltalálása; gyártásának technikája Európába csak ezer év múlva jut el.

-          az írásreform kérdése többször is felvetődik, mégsem sikerül a latin betűs írás kidolgozása

-          1892-es reform: egyszerűbb jelekkel, balról jobbra halad az írásuk, és függőleges haladási iránnyal csak hagyománytiszteletből találkozunk.

6. Japán írás

-          a kínai mintát követték; a IV-V. században vették át a kínai fogalomírást (a két nyelv alapvetően különbözik egymástól: a kínai izoláló - nem ismeri a ragozást -, a japán viszont agglutináló – ragozó -, nyelv; mégis minden változtatás nélkül vették igénybe a kínai írásjegyeket)

-          A VIII--IX század: a kínai szójelek egy csoportjának hangértékét felhasználva alakították ki folyóírás jellegű hiragana elnevezésű kurzív szótagírásukat, amely lehetővé tette nemzeti irodalmuk létrejöttét

-          nem sokkal később a hiragana mellett, annak egyszerűsítésével megjelent a szögletesebb jelekből álló katakana

-          mindkét japán szótagírás 71 jelből áll, amely 5 magánhangzót (a, i, u, e, o) tartalmaz, ugyanakkor megtartották a kínaiaktól átvett 25.000 fogalomjelölő írásjegyet is

-          az írás ecsettel és tussal készült

IV. AZ ELSŐ BETŰÍRÁSOK

1. Protosínai írás

-          1904-ben. a Sínai-félszigeten talált feliratokon egy angol egyiptológus 150 jelet számlált össze, amelyről később kiderítette, hogy csupán 32 különböző jel ismétlődése

-          a sínai ósemiták valószínűleg eltanulták és a maguk nyelvére alkalmazták az egyiptomiak írását, miközben rájöttek, hogy ha a különböző jeleket mindig ugyanannak a hangnak a jelölésére használják, 30 mássalhangzójel kombinációjával nyelvük valamennyi szavát rögzíteni tudják; ezzel teremtették meg az első betűírást i. e. 1500 táján

2. A föníciai abc

-          a mai Szíria és Libanon területén élő föníciaiak sokáig egyiptomi fennhatóság alatt álltak és hieratikus írásukat használták

-          az i. e. XIII. században alakították ki saját, 22 betűből á!ló ábécéjüket, amelyben nem szerepeltek magánhangzók

-          soraikat jobbról balra haladva rótták, és kezdetben nem hagytak szóközöket sem, később kis vonásokkal, majd pontokkal választották el egymástól a szavakat

-           föníciai írás legrégibb emléke az i. e. XIII. századból származó Büblosz kirá/y síremlékén található.

3. Az arámiak írása

-          a fönícíaíaktól vették át a betűírást az i.e. VIII. században

-          hamar eltávolodtak az átvett mintától, szögletes betűik lekerekedtek, és művészi hatású, kurzív írást alkottak

-          a héberek, arabok, iráni népek mind átvették a csak mássalhangzós arámi betűformákat; ezekből ered a két régi indiai írás: a kharostí és a bráhmi, valamint a bráhmibál származó, ma is használt dévanágarí

V. MA IS HASZNÁLT ÍRÁSOK

1. Héber írás

-          i.e. IV. századtól kezdve arámi betűkkel írtak pergamenre és papíruszra, majd kialakították sajátos, máig őrzött, egységes formájú betűtípusukat a kvadrátát

-          a csak mássalhangzókból álló ábécék minden betűje kis négyzetet tölt ki, és a zsidó vallásos irodalomban még ma is ezt használják

-          annak érdekében, hogy az írott szöveg olvasása biztonságosabb és pontosabb legyen, bizonyos mássalhangzókat magánhangzók jelölésére alkalmaztak

-          sorvezetésük jobbról balra haladt, könyveik balkéz felől nyíltak

-          az V-VI. században kialakult két változatban, a palesztinaiban és a babiloniban már a magánhangzókat a betűk alatt és fölött elhelyezett pontokkal, vonalakkal jelölték

2. Arab írások

-          az i. e. 1. században kialakult nabateus írás minden arab írásváltozat forrása

-          az arab népek első önálló írása a VII században elterjedt merev, de nagyon dekoratív kufi írás, amellyel a Koránt is megörökítették; ezzel díszítették szőnyegeiket, fémtárgyaikat, kerámiáikat, az uralkodó családok pénzeit; a Korán másolására alakítottak ki egy gazdagon díszített változatot, a virágos kufit.

-          a kufi hajlított vonalvezetésű, kurzív típusa a naszkhi, a XI. század folyamán teljesen kiszorította a kufit

-          az arab írás 28 mássalhangzóból áll; 22 jelet az arámiaktól vettek át, a hiányzó 6 jelet egy-két-három pont diakritikus jelként való alkalmazásával pótolták, ezzel változtatták meg a betűk hangértékeit. Később jelölni kezdték a három alapmagánhangzót is (a, i, u).

-          az arab írás széles körben elterjedt, sokáig versenytársa volt a latin betűnek; betűiket jobbról balra haladva írták, és így írják ma is

3. Görög írás

-          a föníciaiból származik, de már az i. e. VII században áttémek a busztrofedonnak (ökörszántásnak) nevezett írásmódra (nevét jellegzetes haladási irányáról kapta, a betűk az egyik sorban jobbra, a másikban balra néznek)

-          i. e. 500 után vált általánossá és véglegessé a balról jobbra  haladó írás

-          a görögök – mássalhangzóikra - a föníciai ábécé 16 betűjelét alkalmazták; a feleslegesnek minősített betűkkel magánhangzóikat jelölték, de több, saját alkotású betűjük is volt; így lett teljes és szilárd a görög ábécé 24 tagból álló betűsora

-          a kőbe vésett görög feliratok és könyvek monumentális vagy kapitális írással készültek, amelynek élt egy népies, kurzív változata is

-          a görög írás apró vonalkákkal, hurkokkal díszített, kissé cikornyás hivatali változatát Rómában és Egyiptomban egyaránt használták, azonban a változatokat háttérbe szorította az i. sz. III. századtól népszerű kerekded formájú unciális írás, amely átmenet a kapitális és a kurzív között; jellemzője a betűk kerek formája és a betűtalpak elmaradása

-          betűformái máig élnek a görög írásban; a változatok májuszkulából, csupa nagybetűkből álltak, amelyet még a IX.  századtól alkalmazott minuszkula (kisbetű) sem tudott kiszorítani

4. Latin írás

-          kialakulására az etruszkok és a görögök egyaránt nagy hatást gyakoroltak; a formák kezdetben merevek és szögletesek voltak, akárcsak a föníciai, görög és etruszk elődeié

-          a századok múlásával azonban a diadalíveken ízléses, árnyalt betűk tűnnek fel, amelyekben már alkotójuk képzelőereje is megmutatkozott, a vastag és vékony vonalak váltogatásával finom ritmust vittek az írásba

-          az antik Róma szobortalapzatain a monumentális vagy kapitális írás látható; minden betű egy keskenyebb vagy szélesebb négyszöget tölt ki, ezért ezt az írást gyakran nevezik capitalis quadratának

-          egyforma magasságú nagybetűket használtak, amelyek két párhuzamos vonal közé illeszkedtek, a szavakat nem választották el egymástól, de az i. e. III. században a betűmagasság felező vonalán feltűnnek szóközöket jelölő pontok

-          a legrégebbi emlékek az 1. e. IV századból származnak

-          a könyvírásban a kapitális két változatát is használták: kezdetben a kvadrát, i. sz. I. században viszont már a szélesebb, kissé nyújtott, karcsú, könnyen írható betűfajtát, a rusztikát, ennek számtalan emléke maradt fenn papiruszon és pergamenen, sőt Pompejiben házak falára festve is; amikor viasztáblára írták, a kapitális kurzív változatának könnyed, vázlatszerű változatát használták - betűket széttöredezettség, az ívek elhagyása és a sorból kinyúló szárak jellemezték

-          i. sz. 170 táján -az unciális kialakulásával megváltozott az írás anyaga is, egyre szélesebb körben vált használatossá a sima felületű pergamen; az unciális kevésbé ünnepélyes, de könnyebben olvasható, és nem olyan széteső, mint a viasztáblák kurzív betűi; lúdtollal írtak

-          az unciális csupa nagybetűből -májuszkulából - áll, továbbfejlődése a kinyúló betűszárak adta ritmusból következett

-          V. század eleje: semiunciális írás: nyújtott betűi már nem illeszkedtek két vonal közé, hanem négy párhuzamossa/ háromfelé osztott mezőben helyezkedtek el

-          az unciális és semiunciális évszázadokon át élt egymás mellett; változataik még nem tekinthetők kisbetűs írásnak, bár már az egyes betűkön feltünedező szárak a négy vonal közé illeszkedő, a VIII.. század utolsó évtizedeiben kialakult kisbetűs írás felé mutatnak

-          Nagy Károly frank király uralomra kerülésekor külföldi tudósok segítségével iskolákat létesített, így került az udvarba Alkuin ango/ szerzetes, aki az európai fejlődés eredményeit figyelembe véve kialakította a latin írás kisbetűit, a karoling minuszkulát; könnyen és gyorsan írható betűi kevesebb helyet vettek igénybe. ami fontos volt a pergamenhiány miatt

-          A XII. században a román stílust felváltotta a gótikus, így a karoling minuszkula kerekded formáit is felváltották a keskeny, szögletes betűformák, ebben az időben került az "i" betűre is a pont

-          A XIV. századra egész Európában elterjedt a sokszögletű gótírás, amelyet felváltott a gót kurzív; megszületett a betűknek az a fajta egybeírása, amely a mai írásunkat is jellemzi

-          a XIV. századra a firenzei humanisták barbárságnak kezdték tartani a gót betűírást, ezért felújították a karoling minuszkulát

-          a görögök, a rómaiak följegyzéseik és levélváltás céljára viasztáblákat használtak, a fából készült táblának kiemelkedő pereme volt, a középső, mélyített részét méhviasszal vonták be, és az egyik végén hegyes, a másikon lapos, csontból vagy fémből készült, stílusnak nevezett írószerszámukkal karcolták bele a betűket, radírként használták a stílus spatulának nevezett lapos végét, a felesleges vonalakat azonnal elsimították vele

-          a viasztáblák mellett használatos volt a papírusz is, amelyre ferdén lemetszett és behasított nád- vagy Iúdtollal írtak. Ezt a kényelmes írószerszámot csak a XIX század második felében feltűnt acéltoll szorította ki, ezzel együtt a latin betű térhódítása hömpölygő diadalmenet lett

5. Glagolita és a cirill írás

-          A IX század derekán Konstantin, szerzetesi nevén: Cirill és testvére Metód elindultak, hogy a kereszténységet Morvaországban is hirdessék, de ehhez le kellett fordítaniuk a Bibliát.

-          E feladat kapcsán szerkesztették meg görög minuszkulából a szláv ábécét, amelyet később glagolitának neveztek.

-          A glagolita abc 40 betűből állt, köztük voltak olyanok is, amelyeknek nem volt külön hangértékük. A jeleket nem kapcsolták össze, csak szorosan egymás mellé írták. Az idők folyamán a minuszkulák betűformái szögletesebbé váltak.

-          A csehek kezdetben a morváktól átvett glagolitát használták, majd az európai élethez való csatlakozás után meggyökeresedett a latin betűs írás. A glagolita írásnak a lengyeleknél nem alakult ki széles körű hagyománya, mert már korábban ismerték a latint. A glagolita a horvátok körében hódított a leginkább,

-          Metód tanítványa, Kliment 886-ban azt szorgalmazta, hogy a bolgár kolostorok szerzetesei a görögről térjenek át a szláv nyelvre és írásra, amit a cár el is rendelt. Simeon cár udvarában született meg az új szláv írás: feltehetőleg Kliment szerkesztette meg a görög unciális betűk felhasználásával. A glagolitánál egyszerűbb vonalvezetésű, 43 betűből álló ábécét nevezték el cirill írásnak. 24 betű származott a görögből, 5 a glagolitából, a többi saját lelemény: A glagolita fokozatos visszaszorulása után a cirill lett az uralkodó.

-          Az I. Péter cár (1682-1725) uralkodása alatti írásreform hasonította a cirill írást a latin antikva betűformáihoz, és törölt néhányat a görögből átvettek közül. Az orosz ábécé tehát a cirill leegyszerűsített változata lett. Az ukránok, a bolgárok és a szerbek írása szinte teljesen megegyezik az orosszal.

6. A magyarság írása

-          A fennmaradt rovásírásos emlékek szerint a magyarság egy részének, a székelyeknek saját írásuk volt. Négy templomi felírat, a székelyderzsi, a bögözi, az énakai és a karácsonfalvi illetve a csíkszentmártoni és a csíkszentmihályi felíratok a magyar rovásírás legjelentősebb emlékei.

-          Nevezetes még a konstantinápolyi híradás, amelyet II. Ulászló király uralkodása idején egyik követe vésett fogságba esésekor egy istálló falára.

-          A székely rovásírás legterjedelmesebb emléke a fából készült Marsigli-féle naptár másolata amely a névnapok és az egyházi ünnepek dátumait tartalmazta.

-          A magyarság a kereszténység felvételével csatlakozott a latin műveltségű Európához, és átvette a latin ábécét. Betűinek nagy része alkalmazható volt nyelvünk hangjaira, de a tipikusan magyar hangok (ty, gy, cs, ü, ny..) átírása problémákat okozott. Századok eltelte után vált egységessé a magyar betűk írása, s kezdett kialakulni a magyar helyesírás rendszere.  

Németh Gyula véleménye szerint a székelyek rovásírása türk eredetű. Az V. században a magyarok a türk birodalommal álltak kapcsolatban, erre utal, hogy a székely rovásírás 16 betűje feltűnő hasonlatosságot mutat a türk betűkkel. Néhány jel közvetlenül származik a görög ábécéből, kettő pedig a glagolitára emlékeztet. A sorvezetés jobbról balra haladt. A rovásírás olvasását már sokan megkísérelték, de mindmáig nem fejtették meg.

VI. MAGYAR ÍRÁSRENDSZEREK

-          Hazánkban a XVIII. században többféle írásmód is használatos volt. Sokáig a kötővonalakkal ellátott unciális írás és az álló betűs, kapitális írás volt az uralkodó.

-          Ezeket a betűtípusokat a XVII-XVIII. században a jobbra dőlt kurzív váltotta fel, majd egyre jobban elterjedt a kísérő vonalakkal ellátott és cifrázatokkal díszített ún. irodai írás.

-          Az államosítás előtt a hazai iskolákban különböző tankönyvekből, ezáltal eltérő írásmódot tanítottak.

-          A XX. század első harmadában az uralkodó írásmód a szépírás volt, de tanították az ún. díszítő, illetve a rondírást is.

1. Szépírás

-          Betűalakjai az angol Castairs (1817) mintájára készültek, és 1906-tól 1948-ig volt forgalomban.

-          Kalligrafikus írásmód,  jobbra dőlt, középvonásai ellipszisre épülnek

-          A szóköz nagysága egy kisbetűnyi távolság, a betűk függőleges tengelyei 50-68E-ban döntöttek. Az egy- és kétzónás betűk aránya 1:2,5, és minden lefelé menő szár vastagított.

-          A formák hullámvonalakból, kifejezetten árnyékolt vastagított lefelé menő vonalakból, valamint vékony felfelé menő hajszálvonalakból, továbbá hosszú betűszárakból tevődnek össze.

-          A betűk az alapvonalon, a középső felső, alsó segédvonalak által meghatározott középső, felső, illetve alsó vonalközökben helyezkednek el.

2. Zsinórírás

-          Az 1925-ös tanterv megjelenése után hazánkban is egyre élesebben bírálták a kalligrafikus írásmódot: azt kifogásolták, hogy nélkülözi a fokozatosságot, formájának megértése és alakítása nehéz, ezért károsan befolyásolja a fejlődésben lévő szervezetet. Olyan reformírást kívántak, amely megszakítás nélküli vonalalkotással írható, és a kar és a kéz legkönnyebb mozgásával történik. E bírálatok során nyert teret magának az álló írás, és az álló helyzettől kissé jobbra dőlt ún, meredek írás.

-          A reformírás egyik élharcosa Luttor Ignác volt, aki az új írásmód terjesztésében oly komoly eredményeket ért el, hogy 1927-re az általa és hívei által kikísérletezett zsinórírás tanítását javasolták.

-          A Luttor-féle zsinórírás körformára épülő egyenletes vastagságú, sodrott zsinórra emlékeztető, árnyékolatlan vonalakkal alakított,  90 °-os állóbetűkből összetevődő írás.

-          A zsinórírás tanítása rohamosan terjedt, de mivel kategorikusan és általános érvénnyel nem szabályozták az iskolai írástanítás és íráshasználat rendjét. még hosszú időn keresztül a zsinór- és szépírás mellett különböző írásformákat - meredek írást, gömbölyű állóbetűs írást - is tanítottak.

3. Modern egyszerűsített álló írás

-          A mesterkélt zsinórírással szembeni, korábban elhangzott bírálatok 1945 után megsokasodtak, mondván, hogy a sajátos hurkolások és átmetszések miatt sok esetben a tanulók írása olvashatatlanná válik. Az iskolák államosításával megszűnő sokrétű írástanítás és az egységes tankönyvek forgalomba kerülése nyomán az 1950-es tanterv egységes követelményként állította fel az angol unciális és a zsinórírásból kialakított egyszerűsített álló írás alkalmazását kezdetben 45°-os kötővonalakkal, majd áttértek a hajlékony kötési módra.

-          Az 1956-ban született általános iskolai tanterv kapcsán készült az új ábécéskönyv, amely jelenleg is használatos. Az új rendszer normaírásként álló jellegű, karikára épített és ún. c-s kötésmóddal összekapcsolt, egyszerűsített, folyamatos írást jelölt meg.

-          A blokkbetűs alapírás egyjegyű kisbetűinek szélessége egy vagy két kör távolsága, kivétel az f, i, j, l, s, t betűk. A magasságok és hosszúságok azonosak, a magas betűk és a nagybetűk magassága megegyezik. A nagybetűk magasságának és szélességének aránya betűalakonként eltérő.

-          A folyamatos írás kisbetűinek törzsvonalát képező körforma vagy ív szélessége egy kör távolsága. Ebből következően a bevezető- és végvonallal írt betűk teljes szélessége - az s kivételével - az egy, illetve két kör- távolságnál nagyobb. A középbetűk és a magas-, és mélybetűk magasságának aránya 1:2, a betűköz és szóköz nagysága körülbelül egy körtávolság.

-          Az új rendszer a 4. osztályosokkal kapcsolatban a következőket hangsúlyozza: "A tanuló írásában megjelenő egyéni vonások közül az egyik legalapvetőbb a betűk nagysága. Az osztály tanulói között lesznek olyanok, akik kisebb vagy nagyobb betűtörzsre építik írásukat. Ez megengedhető mindaddig. amíg nem megy az - írás olvashatóságának rovására. Ugyanúgy megengedhető, ha a tanulók a felfelé vagy lefelé menő betűszárakat egyharmadnál valamivel kisebbre vagy nagyobbra írják. Az egyéni írás kezdeti alakulása jelentkezhet olyan formában is, hogy a tanuló nem körökre, hanem álló ellipszisre építi írását. Engedje ezt meg a tanító, amennyiben nem vezet az írás túlságos tömöttségéhez. Az alapvető követelmény a tanulók írásával szemben továbbra is, hogy az a szabályos betűalakításon és a helyes kapcsoláson alapuljon. Nem engedhető meg az, hogy a tanuló a felnőttek betűformáiból ellesett egyéni betűket alkalmazzon, valamint hogy írásának jellegét állandóan változtassa. Az egyéni írás tehát csak bizonyos korlátokon belül alakulhat, annak érdekében. hogy a tanulók kellő lendületességű íráskészsége kifejlődjék.

C kötéses álló írás:

• 1956-os tanterv vezette be
• körformára épül, 90 fokos álló
• árnyékolás nélküli vonalak
• oválok kezdési helye 2 óra
• zóna arány 1:1:1
• sok a hasonló kis és nagy betű
• ékezetek a betű tengelyén helyezkednek el, és fél ovál hosszúak
• szótáv 1 ovál
• vonalvezetés jobb-bal-jobb
• vonalvezetés oktatása: nagytól a kicsi felé

-          A normaírás bevezetését követő évek tapasztalatai szerint a tanulók írása a negyedik osztály befejezésére erősen csúnyult, sőt a felső tagozatosok írása olvashatatlanná vált, és az írás gyorsasága sem érte el a kívánt szintet. Feltették a kérdést, milyen tényezők gátolják az egyéni írás kedvező kialakulását? Vajon az 1956-os normaírás betűalakjai nem alkalmasak az egyéni írás kialakulásának megfelelő elősegítésére, vagy pedig az írás álló jellege és a c-s kötésmód töri meg a vonalvezetés lendületességét?

-          A Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet a probléma tisztázására kísérleti osztályokat indított. A kísérleti írás betűalakjai és kötésmódja a használatos normaírás betűformáihoz képest egyszerűsödtek, és az 1966/67-es tanévben a 75°-os jobbra dőlés tanítását kezdték meg. A négyéves kísérleti tanítás tapasztalatai alapján 1970. augusztusában módszertani útmutatót adtak ki az írástanítás jobb megoldásához.

Virágvölgyi Péter dőlt írása:

• 1976-tól kísérleti írás, majd egyre több helyen bevezették és használják ma is
• 75 fokos jobbra dőlt, ellipszis formára épül
• zónaarány 1:1:1
• a betűk közti távolság 2 betűszélesség
• dinamikusabb mozgást tesz lehetővé
• keskenyebb az írás és jobban kihasználja a teret
• ékezetek a felső zónában, a betű dőlésszögével megegyezően
• váltakoznak a hangsúlyos (közelítő) és hangsúlytalan (felfelé haladó) vonalak
• az írásnál egy kicsit el kell fordítani a füzetet
• a kisbetűk tanításánál kezdik