Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

Minden kineziológiai rendszer alkalmazza az érzelmi stresszoldás valamilyen fajtáját. Nézzünk egy kicsit a technikák mögé! Mi az érzelem? Mitől működik a stresszoldás? Mi történik ilyenkor testünkben?

Az érzelmek megfogalmazásának, meghatározásának több nézőpontja is van. Általánosságban elmondható, hogy az érzelem valamilyen inger hatására (lehet külső vagy belső) megjelenő vegetatív változás, mely megjelenését kognitív alapon (a konkrét szituáció elemzésének eredményét összevetjük korábbi, hasonló helyzetben szerzett tapasztalatainkkal) értelmezzük. Ennek hatására megjelennek a helyzetnek megfelelő mimikai jelzések, s ennek alapján élünk át valamilyen kellemes vagy kellemetlen érzést.

Az agykéreghez a talamuszon keresztül jut el az információ az izmokban és a bőrben található receptorokból. A talamusz az agy közepén helyezkedik el és a szagingeren kívül minden érzékszervből érkező információ áthalad rajta, mielőtt eléri az agykéreg specifikus területét.  A talamusz sok feladata között a mozgás szempontjából az emlékezettel, az érzelmekkel és az akaratlagos mozgásokkal kapcsolatos funkcióját emelném ki. Amikor egy mozgást kivitelezünk, akkor a folyamatban részt vevő izmok receptorai felől jelzés érkezik a talamuszon keresztül az agykéreg megfelelő területére. A talamusz pedig bekapcsolja a mozdulathoz korábban rögzült érzelmeket, ami pedig befolyásolja a mozgás kivitelezését. Például amikor egy olyan gyermeket szólítanak fel felelni, aki korábbi felelésekor a megalázottság érzését élte át, akkor nála a talamusz a felállás mozdulatsorához rögzített stresszélményt azonnal bekapcsolja, amikor a körülmények hasonlóak, mint a korábbi negatív élmény idején (osztályterem, sok ember, válaszolni kell a kérdésre stb.…). Ez a gyakori oka annak, hogy a gyermek előző este még el tudta mondani az anyagot, de másnap az iskolában nem tud megszólalni, de gyakran felnőtteknél is kommunikációs problémát okozhat a korábbi kudarcélmény.

A kutatók rájöttek, hogy az agynak egy bizonyos része az Amygdala a felelős a félelmünkért. Megfigyelték, hogy amíg a kisgyerekeknél félelem érzete az Amygdala-n belül marad, addig a felnőtteknél az agy más tartományára is átterjed, többek között a Hippocampus-nak nevezett tartományra is, mely nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában. A Columbia Egyetem Orvosi Központjában két tudósnak, Dr. Etkins és Dr. Hirsch-nek sikerült megtalálniuk, meglátniuk a félelem keletkezésének irányvonalát. A korszerü fMRI  készülékkel pontosan nyomon tudták követni a félelem útját.  A félelmet az Amygdala észlelte, majd továbbküldte a homloklebenyhez kiértékelésre, ami a stresszoldás mechanizmusának megértése szempontjából kulcsfontosságú.

Mi történik tehát a stressz hatására?

Stressz hatására a vér átcsoportosul az első agyi területekből (homloklebeny) a túlélésért felelős ősibb agyi területekbe; belső szervekből a vázizmokba; felhalmozódik a harci vagy stressz hormonok szintje is és szervezet elkezdi lebontani őket. Így újabb vérátcsoportosításra van szükség a májba, vesébe, tüdőbe.

Mint látható stresszre lezáródik a homlok lebeny hajszálér hálózata, így nem tudjuk használni funkcióit, azaz a probléma megoldást, a helyzet átgondolását, értékelését. Helyette túlélünk, azaz a primitív, régi, a jelen helyzethez nem megfelelő túlélési mintákat használjuk.

A kineziológiai rendszerekben általánosan használt stresszoldó technika a homlok dudorok tartása. Ezek a pontok a a szemöldök és a hajas fejbőr közötti területen találhatók. Két kis dudort érezhetünk ezen a területen a homlokunkon.

Homlokdudorok tartása utat nyit a véráramlásnak, bekpacsolva így a homloklebenyt és ezáltal újra átgondolhatóvá válnak a különböző traumatikus szituációk. Tudatos irányítást nyerünk a helyzet felett és képesek lesünk a reagálás helyett új döntéseket hozni, új viselkedést kialakítani, ami már megfelelő az adott jelenbeli helyzetnek. Sokszor önkéntelenül is használjuk ezt a technikát, amikor feszültek vagyunk, megfogjuk homlokunkat. Ami új benne az a tudás, hogy tudjuk mitől működik.

A homlok-tarkó (HT) tartás már kicsit mélyebb stresszoldást tesz lehetővé.

Kivitelezése: egyik tenyerünket helyezzük a homlokunkra, míg a másikat a koponyánk hátulján található nyakszirt lebeny területére helyezzük. Ezen a területen hátul szintén található két dudor. Ezeket szemvezérlő pontoknak hívjuk, és a vizuális memória (látókéreg) területén találhatók.

Ez a tartás elősegíti, hogy a múltbeli problémákhoz kapcsolódó emlékek könnyebben a felszínre kerüljenek, így újra átgondolhatóak, képesek leszünk újra “keretezni” a múltbeli eseményeket így feloldva a kpacsolódó érzemi stresszt.

Otthoni gyakorlásra, önkezelésre is ajánlott a két gyakorlat közül valamelyik. Végezze naponta két alkalommal reggel és este. Reggel gondolja át a napját: mit kell tennie, miket kell elvégezni, kivel, miről, mit kell megbeszélnie. Lélekben így felkészül az elkövetkezendő történéséekre. Nagyon hasznos gyakorlat, mivel így előre stesszmentesíthet szintuációkat. Gyerekeknek kifejezetten hasznos, ha elképzelik, ahogy felelnek, vagy írják a dolgozatot.

Este gondolja át mi történt Önnel, miket tett meg, hogyan zajlottak egyes események, mit csinálna másképpen. Ezzel a gyakorlattal pedig stresszementesíti az eltelt napot és alvása, pihenése is nyugodtabb lesz.

Honnan tudja, hogy a stresszoldás működött?

• Szinkron lüktetést érez a két dudor alatt, vagy a homloka és a tarkója között.
• Önkéntelenül mélyet sóhajt.
• Már nem tud a stresszes helyzetre gondolni, elkalandoznak gondolatai.
• A stresszel együtt járó fizikai feszültség (pl.: izom összehúzódás, gombóc érzése torokban, gyomorban stb.) megszűnik.
• Néha a feltörő érzések sírást eredményeznek.

Figyelem! Túlzottan traumatikus élmény feldolgozása érdekében kérje kineziológus segítségét! Ilyenkor jobb ha egy szakember biztonságban vezeti végig a stresszoldás folyamatán, mivel lehet hogy speciális korrekciókra is szüksége van az élmény feldolgozásához.

Gál Attila