Egyensúlyért Oktatási és Stresszoldó Bt.

Mind a pszichológiában mind a pedagógiában egyaránt központi fogalomnak tekintik a képességet. Különböző szakterületeken többféle értelmezésben is előfordul. Annak megfelelően, hogy melyik tudomány vizsgálja és értelmezi ad nevet a képességnek: tanulási, alkalmazkodási, gondolkodási, szexuális, munka, alkalmazkodási, társas, írás, álló, fizikai, egészségre való, nyelvi, érzelmi tűrőképesség és lehetne folytatni a sort a végtelenségig.

A képesség különböző értelmezései megegyeznek abban, hogy a képességet egyének pszichikus tulajdonságának tekintik, ami valamilyen tevékenység gyakorlása révén alakul ki, és e tevékenység kivitelezésében nyilvánul meg. Nem más mint egy lehetőség, az egyén rátermettsége arra, hogy bizonyos mennyiségű gyakorlás után bizonyos készségeket vagy jártasságokat sajátítson el.

A képesség alapját különböző adottságok képezik. Mit is jelent mindez?

Minden embernek más-más tevékenységhez van adottsága. Mást tud és végez szívesen az egyik, míg mást a másik. Van akinek az emberekhez van „érzéke”, míg egy másik ember kiválóan és gyorsan képes megtanulni pl. nyelveket.

A képesség kutatásának során mindig felmerül a kérdés, hogy mi határozza meg az egyéni különbségeket. Miért van az, hogy az egyik ember képes pl. jól számolni, mag a másik ehhez teljesen analfabéta, az egyik jól eligazodik ismeretlen helyen is, míg a másik még térképpel is eltéved? Ezeket az egyéni különbségeket két tényezőhöz szokták kötni:

• az öröklődés,
• a környezet hatásai (tanulás).

Álláspontom szerint mindkettőnek fontos szerepe van a különböző képességek kialakulása során. Az öröklődés során kapunk olyan külső és belső tulajdonságokat, amelyeket a tanulás, gyakorlás révén fejleszthetünk, megerősíthetünk magunkban, így a hétköznapokban használható és alkalmazható tudásunk részévé válik. Így lehet valakinek olyan jó adottsága mondjuk a zenéhez, de ha az nem gyakorolja, azaz nem fejleszti a képességét, akkor ez számára nem lesz alkalmazható tudás.

Ezzel el is jutottunk a képességfejlesztés területére. A képességfejlesztés a fejlesztő hatású tevékenységek (gyakorlás) tudatos pedagógiai tervezése és irányítása; ennek eredményeként alakul ki az egyén különböző képességeinek az a rendszere, amely az adott tevékenység és a ráépülő tevékenységek magasabb szintű, sikeres végzését eredményezi.

A manapság alkalmazott képességfejlesztés pedagógiai célja a személyiség képességeinek maximális kialakítása, optimális szintre emelése.

Mi ezzel a probléma?

Egyrészt tudatos tervezést és irányítást igényel a pedagógustól, akik nagy részben nincsenek felkészülve és felkészítve erre a feladatra. A nagy létszámú osztályok nem teszik lehetővé a „problémás” gyermekekkel való közvetlen foglalkozást.

Másrészt a fejlesztés során olyan képességeket igyekeznek a gyermekekben fejleszteni, amik a gyermeknek problémát okoznak. A próbálkozások során értelem szerűen a gyermek kudarcokkal találja magát szembe. A kudarcok pedig – mivel érzelmileg fájdalmasak és megalázóak – tovább csökkentik az amúgy sem túl nagy motivációt  a tanulásra. Gondoljon csak bele, hogy amikor Önt kudarc éri, akkor azt a tevékenységet szívesen végzi továbbra is, vagy pedig igyekszik azt elkerülni…

A kineziológai rendszerek ezzel szemben tágabban értelmezik a képességfejlesztést, mint a pedagógia. Tanulási problémának tekintenek minden olyan helyzetet, amikor képtelennek érezzük magunkat egy feladat elvégzésére legyen az tanulás, számolás, írás, ügyintézés, kapcsolat teremtés, munka végzés. Látható, hogy ez esetben a tanulás egy sokkal tágabb fogalom, mint azt általában értelmezik. Tanulásnak tekintünk minden olyan helyzetet, amely egy gyermek vagy felnőtt képességeinek, készségeinek alkalmazását igényli annak érdekében, hogy az élete különböző területein kitűzött céljait elérje, egészségét fejleszteni legyen képes. E tekintetben az elérendő cél kapcsolódhat az élet bármilyen területéhez, hiszen egy adott cél elérése érdekében az embernek mozgósítania kell képességeit, készségeit.

Kineziológiai szempontból a tanulási képtelenség oka lehet:

-          energetikai kiegyensúlyozatlanság,

-          a két agyfélteke kiegyensúlyozatlan együttműködése,

-          múltbeli olyan minták, melyek az egyén életében gátat képeznek,

-          nem az egyén agyi működésének megfelelő tanulási módszer.

A korrekciós gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a megbomlott egyensúly, vagy a rosszul rögzült minták, a gátak megszünjenek, a két agyféleteke működése összehangolt, integrált legyen a tanulási folyamatban.

A kineziológiai rendszerek mindegyének központi részét képezik a képességfejlesztő gyakorlatok, így általánosságban elmondható, hogy minden kineziológiai korrekciós gyakorlat egyben képességfejlesztő gyakorlat is. Azonban a rendszereken belül is vannak eltérések. Kimondottan a képességfejlesztést helyezi előtérbe a Dr. Paul E. Dennison által alapított Educational Kinesiology (EDU-K) rendszer.

Paul E. Dennison PhD. a Dél-kaliforniai Egyetemen tantervfejlesztőként és kísérleti pszichológusként dolgozott, doktorátusát a korai olvasáskészség és az agyfejlődés kapcsolatáról írta. Létrehozott egy olyan oktatási és kutatási központot, ahol tanulási problémákkal küzdő gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozott.

Az alkalmazott agykutatás úttörőjének tekintik. Az EDU-K rendszer elsődleges célja az elme és a test integrációja.

Megállapítása szerint a fizikai fejlődés és a nyelvelsajátítás folyamata, valamint a tanulmányi teljesítmény kölcsönösen összefüggenek.

Gail E. Dennison, Dr. Paul Dennison munkatársa és szerzőtársa, hosszú évekig dolgozott TFH és EDU-K oktatóként, elsősorban az észlelési és fejlődési folyamatokkal foglalkozik.

Az EDU-K alaptanfolyamait Brain Gym^®©-nek (Agytorna) nevezik.

Az átfogó személyiségfejlesztő programja mellett, célja olyan kezelési menet, korrekciós technikák megtanítása a kineziológusnak, és az érdeklődő szülőknek, pedagógusoknak, melyek a problémamegoldó gondolkodást és koordinációs készségeik használatát, a mozgás és a tanulás összekapcsolását segítik elő, újrateremtik a természetes tanulási mintát.

Alapgyakorlata a középvonal keresztezés (Cross Crowl), mely segíti az agy vizuális, kinesztetikus és auditív középvonalának kereszteződését, így a két agyfélteke integrációját ezen folyamatokban. Dennison felhasználta két iskolapszichológus Dr. Doman és Dr. Delecato középvonal keresztezéssel kapcsolatos kutatásait és megállapította, hogy a középvonal keresztezés mellé feltétlenül szükséges az azonos oldali lendítés (Homolaterial Crowl) is, mivel bizonyos esetekben – a speciális ismeretek felvételekor – szükséges, hogy képesek legyünk megállni és elgondolkodni. Az azonos oldali lendítés pedig biztosítja, hogy az új ismeretket analizálva, átgondolva vegyük fel (inkább bal agyféltekés folyamat), míg a középvonal keresztező mozgás elősegíti az így megtanult ismeretek rögzítését a korábbi ismerteinkhez, szintetizálja a tanultakat (inkább jobb agyféltekés folyamat). A tanulás így könnyedén és gyorsan megy végbe. Az integrált agyműködéshez mindkét mozgásformára szükség van.

Fekvő nyolcas kivitelezése: kinyújtott karunkkal rajzoljunk nagy fekvő nyolcasokat a levegőbe felfelé kezdve. A fej közben ne mozduljon el, szemünk viszont kövesse a kezünk mozgását. Először egyik, majd másik kézzel végezzük, végül tegyük össze mindkettőt.

Hatása:

-          az agy középvonalkeresztezése,

-          integrált agyműködést biztosít,

-          két szemmel látást, két füllel való hallást fejleszti,

-          segíti az olvasást, különösen akkor, ha a szemek nehezen mozognak,

-          fejleszti a hosszú távú emlékezetet,

-          egyensúlyt, így a központosítást segíti elő,

-          ellazítja a vállakat, nyakat, szemizmokat,

-          finommotorikus mozgást fejlesztik.

Sok gyermek (de felnőtt is) nehezen tudja ezt a gyakorlatot elvégezni. Képtelenek – a mozgás koordináció hiánya miatt – a levegőbe rajzolni a fekvő nyolcast. Ilyenkor lehet segíteni a fejlődést azzal, hogy papíron kezdik el a gyakorlást. Egyik, másik, majd mindkét kézzel egy fektetett A4-es lapra rajzolják a fel a fekvő nyolcasokat 25-30 egymás után. Amikor már ez stabilan megy, akkor át lehet térni a levegőben való gyakorlásra.

Érdekes és látványos kíséerlet a fekvő nyolcassal. Írjon le három mondatot, majd végezzen el 6-6 fekvő nyolcast a fent ismeretett módon. Ezután egy másik lapra írjon újra három mondatot, végül hasonlítsa össze a két írást és figyelje meg a különbségeket.

Gál Attila